Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A m. kir. Kuria teljes ülésének 94. sz. büntető döntvénye és a korrekcionalizáció

26 büiitetést szabjon ki, ugy ezzel implicite kifejeli azt a megítélésit is, hogy ebben az esetben a bűncselekményt súlycsökkenés miatt Vétségnek tekinti, amiből aztán okszerűen következik, hogy a bűncselekmény* már ennek alapján is vétségnek kell neveznünk. Es pedig e mellett szól elsősorban az a körüuniény, hogy ha a biró a bűntettre vonatkozó kísérleti é% bünsegédi cselekményekre a Btk. 66. illetve 72. <>-a értelmében, valamint eredetileg büntettet képező cselekményre a 92. §. alkalmazása mellett vétségi büntetést szab ki és annak ellenére a cselekmény büntetti elnevezését fenntarja, ugy az elitélt ujabb bűnözés esetén lényegesen hátrányosabb helyzetbe kerülne annál, aki eredetileg is vétséget képező bűncselekmény miatt Ítéltetett el ugyanolyan sulyn vétségi büntetésre és pedig álalában az előző bűncselekmények mint súlyosbító körülmények túrói mérlegelésénél, különösen azonban a Bn. 49. §. % bek. 2. pontjának fenmíorgása esetén, amikor tudvalevőleg az előző büntettek külön minősítő körülményt is képeznek és így előállhat- az a képtelen helyzet is, hogy a biró az előzően elkövetett Lopás bűntettének kísérletét, mely a 66. és 92. §-ok együttes alkalmazásával csu: pán pénzbüntetéssel toroltatott meg, a korrekcionalizáció mellőzése folytán 10 évig terjedhető fegyházbüntetés kiszabására alapul szolgáló minősítő körülményként volna köteles figyelembe venni, ellenben a fogházbüntetéssel megtorolt, tehát kétségkívül súlyosabb lopás vétségének ügyelembevéteiét mellőznie kellene, ami annyira ellentétben áll az egyenlő elbánásnak nélkülözhetetlen elvével, hogy — a kir Kúria szavaival élve — „egy egyrséges jogrendszerben túlságosan kirívó jelenség lenne!'' Végül nem hagyható figyelmen kivül, ugyancsak az emberiesség szempontjából a vétségi elnevezésnek már a köztudatba átment kevésbbé megbélyegző volta sem. Az egyéniesités követelményeire vonatkozólag pedig éppen a Btk. 92. §-ának alkalmazását illetően, rá kell mutatnunk arra. hogy az enyhítő körülmények nyomatákos volta, vagy nagy száma, a velük kapcsolatban levő bűncselekménynek súlycsökkenésén felül annak tényálladéki elemeit is módosítják, amit sok esetben maga. a törvény külön minősítés és külön büntetési tételek felvételével félreérthetetlenül kifejezésre is juttat (pl. a Btk. 171. utolsó bekezdése, az eredmény elmaradása, 281. §. az erős felindulás stb.). Ha most már a nyomatékos vagy nagyszámú enyhítő körülmények nem a törvényben külön megjelölt enyhébb minősítést, hanem csupán a Btk. 92 §-ának alkalmazását eredményezik, ugy „per analógiám legis" nem lehet elzárkózni annak felismerése elől, hogy a bűncselekmény eredeti tényálladéka az utóbbi esetben ís megváltozik. Ezt a változást azonban a biró az ítélet rendelkező részében csnpán a 02. §• felhívásával juttatja kifejezésre, azonban ilyenkor a bűncselekmény tényálladókához szorosan hozzátartoznak és annak szóval ki nem fejezett, eszmei kiegészítő részeit képezik az indokolásban felhozott enyhítő körülmények is. Minthogy az előadottakhoz képest a Btk. 92. §-ának alkalmazhatósága esetén is a bűncselekménynek a törvényben meghatározott tényálladéka módosul és ezáltal suly tekintetében enyhül, a kísérlet és bünrészesség esetében pedig a változást és súlycsökkenést maga a törvény kifejezetten Leszögezi, a fentiekből okszerűen következik az is, hogy amidőn a törvényben körülirt ténválladék helyébe egy enyhébb, vétségi büntetési nemmel sújtható tényálladék lép, ugy a cselekménynek ezt a nagymérvű sulvcsökkénését az elnevezés megváltoztatásával is kifejezésre kell juttatnunk. A vétségi elévülési idő alkalmazása pedig a cselekmény vétséggé minősítésének a Btk. 106. §-ára tekintettel természetszerű következménye.