Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A m. kir. Kuria teljes ülésének 94. sz. büntető döntvénye és a korrekcionalizáció

25 a jogvesztési mellékbüntetésekre vonatkozó kérdések, a mellékbüntetés tartamának kivételével a szobaníorgó bűncselekmények esetében is a bűntettekre vonatkozó törvényi rendelkezések szerint oldatnak meg-, ez éppenséggel nem ktpezi a korreKCionalizáció rendszerének fogyatékosságát, mert hiszen a kísérget büntethetősége, a hivatalból való üldözés, a büntetési nemek és az orgazdaság minősítése a bűncselekmény .íellegköveLkezményei, amit igazolnak a Btk. 341., 342., 364., 388. és 389. $-ai, melyek a mellékbüntetések alkalmazását es a cselekmény inditványi voltát, lopás, hűtlen kezelés és csalás eseteben, a buntetti vagy vetségi minőség tői függetlenül -szabályozzák, ellenben a halmazati büntetés kerete és az elévülés ideje sulykövetkezmények, azaz kizárólag a bűncselekmény súlyától, illetőleg a kiszabott büntetési tételtől függnek. A. feniíekkel kapcsolatban azonban reá kell mutatnunk az alsóbiróságoknál sűrűn észlelhető arra a téves gyakorlatra, hogy a bűntettre vonatlko-zó kísérleti és bünsegédi bűncselekményekre a korrekcionalizáció alkalmazását teljesen mellőzik, ámbár vétségi büntetést .szabnak ki azokra; továbbá, hogy a korrekcionalizáció alkalmazása esetén is gyakorta megfeledkeznek a Btk. 20. §-ának felhivásáról, holott a korrekcionalizáció éppen az utóbbi törvényhelyen alapul és igy a Btk. 92. <j-a alkalmazásának analógiájára a 20. §-ra való utalás a fenti esetekben is föltétlenül szükséges. Végül ami a korrekcionalizációnak az elévülés tekintetében a 94. sz. döntvénnyel eldöntött alkalmazását illeti, nem fogadnató el a kir. Kúriának az a megállapítása sem, hogy a korrekcionalizáció alkalmazásával a biró -az előkészítő pertagozással kirivó ellentétben a bünper Ítélkezési tagozatában a Btk. 106. §-ának világos szövegével szemben az eljárási elévülés alapjául nem a Btk. ben meghatározott büntetési tételeket veszi, hanem még a voltaképen nem is kimért, szóval nem jogerősen kiszabott, hanem inkább csak elképzelt birói büntetést." Ugyanis maga a bűncselekmény megállapítása, vagyis annak eldöntése, hogy a kérdéses történeti cselekmény bűncselekmény lényálladékát valósitja-e meg és hogy a Btk. melyik rendelkezése szerint minősül, ép ugy a birói mérlegeléstől függ, mint az enyhítő és súlyosító körülmények megállapítása mellett annak eldöntése, vájjon a Btk. 92. <$-a alkalmazásának helye van-e vagy sem. Amint pedig a biró az utóbbi kérdésben döntött és a 92. §-t alkalmazza, a bűncselekményt a 20. rendelkezése folytán feltétlenül vétséggé kell minősitenie oly esetünkben, midőn eredetileg büntettet képező cselekményre vétségi büntetést szab ki. Az előadottakhoz képest az elévülés tehát a fenti esetben is egy „fix pont"-boz rögződik és nem ..ahány eset, ahány biró, annyiféle enyhítő körülmény-mérlegelés túlságosan szétfolyó árterülete az irányadó." Minthogy pedig az elévülés a Btk. 106. §-a értelmében az egységesen szabályozott vétsógi el'vülés kivételével a büntetési tételek szerint igazodik, továbbá a korrekcionalizált vétségekre alkalmazható büntetési tételeket is tágabb korlátok között ma?a a törvény állapítja meg. a biró pedig az elévülés fennforgásának kérdését mindig az összes körülmények együttes mérhge'ésével dönti el. végül, tekintettel arra, hogy az elévülés megállapítása esetén a biró tulajdonképen mindenkor még a voltakép nem kimért, hanem inkább csak elkénzelt birói büntetést veszi annak alap'án1: a vétségi elévülési időnek a korrekciomilizált vétségekre alkalmazása semmiféle ,.perjogi formátlanságot'1 nem eredményez. Végül ugyancsak indoikolt a 94. sz. döntvényben kifejtett állásponttal szemben az eiryéniesités és az emberiesség kövefelményeire való hivatkozás is. Mert amidőn a törvény módot nvujt arra. hogy a biró eredetileg büntettet képező cselekményre vétségi