Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A csődreform kérdéséhez

266 azonban csak külsőség ós csak óvásul lett felhozva, nehogy valaki vélje, — maguk az összeállítók sem vélik — hogy a könyv teljes magánjogi birói joggyakorlatot és az összes magyar felsőbíróságok, tehát a szintén „magyar felsőbiróságok" közé tartozó hatásköri és közigazgatási bíróságok magánjogi birói gyakorlatát is tartalmazná, illetve feltüntetné. Ugyancsak külső hiányosságul jelentkezik, hogy a kötet összeállitói a kir. Kúria elvi jelentőségű vagyis a határozatok tárába felvett határozatait, valamint a jogegységi és a teljes ülési döntvényeket külsőleg is meg nem különböztették — sőt mind fel sem vették — s az illető címek, illetve fejezetek élére nem helyeztet lék. A köteitben, illetve a gyűjteményben megjelölt források keretén belül az érdemleges munka szempontjából azonban az összeállítók elég rendszeres, mindenek felett pedig nagyon fárasztó és kimerítő munkát teljesítettek, amidőn az általuk felhasznált döntvénytárak fejeit — az elvi kijelentéseket — a Magánjogi Törvénykönyv legújabb törvényjavaslatának rendszerében, az anyagnak részekre, ezeken belül pedig címekre és fejezetekre osztásával csoportosítva és az elvi eltérésekre is utalással állították össze. Ebben és az ilyen természetű összeállításban nem szabad csak a nagy fizikai munkát mérlegelni, mert az ilyen összeállítás nagy itélőerőt, szellemi értéket is megkövetel. Ezt az összeállítóktól megtagadni nem lehet és nem szabad. Az elismerés adóját — ugy hiszem — minden gyakorlati jogász le is fogja róni, mert e könyv használása mellett a gyakorlati ember sok utánjárástól és fárasztó kereséstől fog mentesülni". Néhány megtévesztő sajtóhibája közül csupán a könyv 30-ik lapján előforduló — elég humoros — arra az elszólásra hivom fel a figyelmet, amely szerint: „A nőnek a „házastárs" vezetésére joga van, ettől való eltiltás jogos ok a különélésre." Ezzel a kodifikáción kivül eső joggal a nők — köztapasztalat szerint — (valószínűen még a bírák gyakorlati életében is) élnek ugyan, az attól való eltiltást azonban veszedelmes volna a különélés jogos okául elismerni. Nyilvánvaló, hogy a felmerült esetben nem a „házastárs", hanem a „háztartás" vezetésére irányuló jogról volt szó. Végül nagyon örvendetesnek tartom, hogy a könyv összeállítása a budapesti tudományegyetem magánjogi szemináriumának a munkáját tünteti fel s egyúttal dicséri is. Nagyon örvendetes jelenség ez azért, mert a jogászifjuság jogi kiképzésének és jogi műveltségének nem lehet biztosabb és megnyugtatóbb utja, mint a birói gyakorlattal való, és ilyen elmélyüléssel járó, foglalkozás, az elméletnek ilyen módon való megtermékenyítése. Járjon az ifjúság ezen az uton a jövőben is. * Dr. Stand Lajos, a kir. Kúria ny. tanácselnöke. Az 1928:XII. törvénycikk Egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről. A törvényhozási anyaggal, a birói gyakorlat rendszeres feldolgozásával és ezt magyarázó jegyzetekkel, továbbá az összes ide vágó min. rendeletekkel. Összeállította illetve irta: dr. Vadász Lajos kir. kúriai tanácsjegyző, kir. törvényszéki biró. A törvénynek ez a kommentárja önállóan jelenik meg, azonban a szerző: Magánjogunk főbb elvei és az uj jogfejlődés c. munkájának — amelyből eddig két kötet jelent meg, a befejező kötet pedig rövidesen fog megjelenni — kiegészitő részéül is tekinthető. Szerző a törvényhozási anyagot és a törvény végrehajtására vonatkozó összes rendeleteket teljesen, a birói gyakorlatot pedig a sokféle jogesetekben megnyilvánult változatossága szerint bőségesen és rendszeresen közli, az olvasó tehát a törvényhozás anyag és a birói eddigi gyakorlat tekintetében kimerítően és alaposan tájékozódhatik. A szerző, ugy látszik, ennél többet nem is kívánt