Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A csődreform kérdéséhez

267 elérni, mert magának a törvénynek dogmatikájával, a törvény kimélyítő interpretálásával nem foglalkozik. Megállapitja ugyan, — az egyoldalas előszó keretében és tüzetesebb indokolás nélkül — hogy a törvény „a sailus respublicac suproma lex szabályát, az állami érdekek védelmét igen szigorúan viszi keresztül és a legkényesebb problémák megoldása elé állitja a birót, — megállapítja, hogy a törvény előnye, hogy az eddigi gyakorlatot — több-kevesebb sikerrel — kodifikálta, hátránya pedig, hogy a már helyes nyomokon megindult judikatura továbbfejlődését itt-ott meggátolta és némely áthidalható kérdésekben is merev álláspontra helyezkedett és hogy a törvény kiváltságaiban az életbiztosító társaságok a szükségesnél nagyobb mértékben részesülnek, — mégis oda következtet, hogy a lehetőségek figyelembevételével ez a törvényhozási - munka sikerült alkotásnak tekinthető. Kár, hogy a szerző nem árulja el, hogy gazdasági, pénzügyi, jogi Viagy épen erkölcsi szempontból tavija sikerültnek ezt az alkotást? Talán mert megvédi a gazdasági rend nyugalmát és igazságos gazdasági helyzet és megnyugvás következett be? vagy talán azért, mert az igazságosság erkölcsi alapjáról rendezi a gazdasági rendet és a magánjogi igényeket? Én inkább ugy látom, hogy ez a nagy kinok között és elkésetten létrejött alkotás az erkölcsi és eszmei értékeket nagyon is alárendeli az anyagi értékeknek, az ideiglenes érdeket az állandónak és ép ezért ez a törvényalkotás alapjában véve egy eltévesztett s egészében áldástala.n és diszharmóniájában szomorú alkotás. Nem keltelt megnyugvást és csak nagyon fogyatékosan állította helyre a megrendült hitet és bizalmat az igazságosságban. Kívánatos lett volna, ha a szerző mélyebb elemzés alá vette volna az egyes törvényszakaszokat, mert ezt az elemzést nem pótolhatja a szerző által különben gondosan, judieiosnsnn kiválogatott és bőségesen, sőt rendszeresen beállított judikatura sem. Ez a judikatura u. i. a törvényt megelőzően jött létre és mint ilyen bizonyithatja, sőt bizonyítja is, hogy helyességét a törvényhozó is elismerte s hogy jobbat a törvényhozó sem tudott alkotni, — mégis a tárgyát szabályozó törvény létrejötte után a legfőbb jogforrással: a törvénnyel szemben csak jogtörténelmi jelentőséggel birhat. Dr. Staud Lajos, a m. kár. Kúria ny. tanácselnöke. Nemzetközi gazdasági döntőbíróság. E cim alatt jelent meg Kelemen Sándor dr. tollából a pécsi Erzsébet-Tudományegyetem nemzetközi Jogi intézetének kiadásában egy tanulmány, mely annak bizonyítását tűzte céljául, hogy nemzetközi -megállapodások hijján nem lehetséges a nemzetközi kartelek és trösztök hathatós szabályozása. Számos gyakorlati esetet találunk felsorolva, melyekben az államhatalom külföldi iparszervezetek visszaéléseivel szemben a védekezés megfelelő módjait nem találta meg, mert szuverénitási területén kivül fekvő gazdasági alakulatok ellen nem tudott eljárni. Ez az eset forgott fenn például Németországban a háború előtt, ahol a gazdaság ki volt szolgáltatva olyan amerikai trösztök önkényes ármegszabásának, melyek hazájukban évek óta fel voltak oszlatva a gazdaságra káros hatásuk miatt. A továbbiakban a szerző számos olyan a nemzetközi kartelekkel és trösztökkel összefüggő jelenséget mutat be, melyek a gazdaság egyetemes szempontjából oly veszélyt jelenthetnek, hogy azok megelőzése csakis erélyes nemzetközi ellenőrzés alapján lehetséges. Elvileg ugyanis közelfekvő a gondolat, hogy állami magasabb szempontokat ilyen nemzetközi gazdasági erőtényezőkkel szemben egy állam maga képtelen lenne érvényre juttatni és igy párhuzamosan az egyes nemzetek iparágainak megegyezésével kell haladni az illető államok nemzetközi jogi megállapodásainak is, hogy utat, irányt és határt szabjanak a karteleknek. E nemzetközi megállapodások, törvények alkalmazására, lelkiismeretes keresztülvitelére egy külön nemzetközi szerv volna hivatott. A szerző javaslatában, melyet a pécsi nemzetközi jogi Intézet igazgatója, Faluhelyi Ferenc dr. egyetemi ny. r. tanár az International law association ez évi varsói kongresszusa