Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 7. szám - Van-e viszonosság Magyarország és Ausztria között a csődönkivüli kényszeregyesség joghatálya tekintetében?
258 létrejött egyezségnek joghatálya miként érvényesül a másik országban. E részben ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint minden más birói eljárás során: mennyiben tartozik valamely belföldi biróság a külföldi biróság megkereséseinek eleget tenni, mily mórtékben hajtható végre a külföldi itélet Magyarországon"? Ezek viszont oly kérdések, amelyek csak az erdekeit országok között fennálló nemzetközi szerződések, illetve viszonossági gyakorlat alapján dönthetők el. A kénysze>regyezsóg megindításával kapcsolatosan a hitelezők érdekében adós vagyonára biztositási intézkedések történnek hivatalból. így a kényszeregyezségi eljárás meginditásának telekkönyvi feljegyzése. Osztrák bíróságok tudomásunk szerint magyar bíróságok részéről érkező ily megkeresésnek eleget nem tesznek. Nálunk volt rá eset, hogy ily megkeresésnek eleget tettek, de az is előfordult, hogy annak eszközlését megtagadták. Hogy a külföldön létrejött kényszeregyezség alapján a magyar hitelező a külföldi adósnak Magyarországon lévő vagyonára nézve az egyezségben korlátolt hányad erejéig vezethet-e csupán végrehajtást, annak elbírálásánál csak az a szempont lehet az irányadó, hogy a külföldön létrejött kónyszeregyezség a viszonosságra való tekintettel a belföldön végrehajtható-e^ E kérdés megítélése szempontjából, főleg annak gyakorlati vonatkozásaií tekintve, különös figyelemmel kell lennünk arra a körülményre is, hogy a csődönkivüli kényszeregyezségi eljárás megindításának és lebonyolításának feltételeit a különböző országok eltérő módon szabályozzák. Megállapítható éppen az osztrák törvényekkel való összehasonlítás alapján is, hogy a magyar kényszeregyezségi jogszabályok lényegesen szigorúbbak az osztráknál. E részben elég, ha itt csak a minimális kvóta tekintetében fennálló eltérésekre hivatkozhatunk. Mig Magyarországon e pillanatban 50% a minimális kvóta, mely 8 hónap alatt fizetendő, s ha a kibocsátott rendelet érvényben marad, ugy 1928. augusztus 1-étől e minimális kvóta 60%-ra emelkedik, — már-már ma is az 50%-os minimális kvótánk is az egész világon a legmagasabb — Ausztriában ez idő szeriint 35%-os minimális kvóta 12 hónap alatt teljesítendő. Könynyen előfordulhat tehát ez eltérő szabályozás mellett az, hogy oly cégiek, amelyeknek Ausztriában és Magyarországon egyaránt van üzletük, — s ez az eset a gyakorlatban éppen nem ritkán fordul elő, — Ausztriában megkérik maguk ellen a kényszeregyezségi eljárást. Az ott érvényben lévő, az adós szempontjából lényegesen kedvezőbb feltótelek mellett kötött egyezséget kívánhatnék, esetleg nálunk lévő vagyonukkal, illetve üzletükkel szemben támasztott követelésekre nézve érvényesíteni. Kétségtelen, hogy ebből a súlyos visszaélési lehetőségek is származhatnak. E nyomatékos gyakorlati szempontokból eredő megfontolás, de az általános jogelvekből levonható következtetés is arra vezet, hogy a külföldi kényszeregyezség joghatályának a belföldön levő vagyonra való alkalmazása csak a viszonosság fennforgása esetén állapitható meg. Mindezekből megállapithatólag az Ausztriával való viszonosság hiányában az idézett kúriai Ítéletben kifejezésre juttatott álláspont helytállónak nem tekinthető. Bár a magunk részéről gazdasági és jogi megfontolások alapján ázom a véleményen állunk, hogy a kényszeregyezségi jog terén is a nemzetközi viszonylatok tisztázása fontos és sürgős érdek volna, s első sorban a biztositási célokat szolgáló intézkedések végrehajtását illetőleg kellene a kölcsönösség elve alapján a helyzetet tisztázni, s adós külföldi vagyonának hitelezői elől leendő jogtalan elvonását megakadályozni. Mégis azt kell mondanunk, hogy ily viszonossági gyakorlat vagy szerződés hiányában a külföldi kónyszeregyezségek hatályának