Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén

259 részünkről való egyoldalú elismerése, éppen azon helyzetünknél fogva, hogy mi a külföldi viszonylatban túlnyomóan adós ország vagyunk, kívánatosnak éppen nem mutatkozik. Ily egyoldalú elismerés helyett a nemzetközi viszonylatoknak tisztázását tartjuk a fontos érdeknek. Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén. Irta: dr. Pethő Tibor kir. járásbiró. A kényszeregyesség birói jóváhagyásával az adós felszabadul az egyességben vállalt kötelezettségeken túlmenő tartozásai alól, anélkül, hogy az elmaradó teljesítésért megtérítést kellene adnia. Ugyanígy felszabadul az adós a kezesekkel és egyéb visszkeresetre jogosítottakkal szemben is (92. §.). A törvényes rendelkezés világosan meghatározza a kényszeregyesség hatását a fizetésképtelen adós kötelezettségére nézve, nem határozza meg azonban a hitelező jogát arra az esetre, ha az adós kötelezettségét kezes vagy egyetemleges adóstárs kötelezettségvállalása biztosította. A kényszeregyesség szabályainak szelleméből azonban az következik, hogy az ilyen módon biztosított követeléseknek kvótát meghaladó részét a hitelező a kezestől, illetve az egyetemleges adóstárstól követelheti. Ez a következtetés megfelel az anyagi igazságnak is, mert ugy a kezességvállalás, mint az egyetemleges adóstársak kötelezettségvállalása azért történik, hogy a főadós, vagy adóstárs fizetésképtelensége esetén — bármilyen okból következzék az be — a hitelező követelése kielégítést nyerjen. E szabály alkalmazása esetében azonban a váltójog különös szabályai is figyelembe veendők. Ugyanis a váltó is tartalmazhatja egyetemleges adóstársak kötelezettségvállalását, akár kifejezett, akár burkolt kezesség, akár pedig rendes váltójogi formák (forgatmány, általában visszkereseti jogállás) alakjában. Mégis a váltójog speciális rendelkezései rést ütnek azon a szabályon, hogy a kvótán felüli részt a kezessel, illetve egyetemleges adóstárssal szemben érvényesítheti. A váltóelfogadó ugyanis az elfogadott összegnek lejáratkor leendő kifizetéséért feltótlenül felelős ugyan, a visszkereseti kötelezettek azonban osak feltételesen, arra az esetre Ígérnek fizetést, ha az intézvényezett, illetve az elfogadó nem fizet. Ha az elfogadó fizet, vagy egyszerű megállapodás alapján a váltóösszeg töredékének kifizetésével rendezi a váltót, ugy a váltóbirtokos a váltó alapján a visszkereseti kötelezettekkel szemben követelését már nem 'érvényesítheti. (C. 498/1902., 1484/1902.) Ha az elfogadó a kényszeregyesség során jogerősen kiegyezik hitelezőivel, ugy a váltóösszeg kvótális hányada árán szabadult a*váltókötelezettség alól, maga részéről tehát a váltót rendezte. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a helyzet a visszkeresettekre is hatással van, mert ha az elfogadó az egyességben vállalt kötelezettségének eleget tesz, ugy a visszkeresett adósok is szabadulnak a kötelezettség alól. Ez nemcsak arra az esetre áll, ha az adós nyomban fizet, de arra is, ha részletfizetési kedvezményt élvez ós e kötelezettségének megfelel, mert a váltó birtokosának az elfogadóval a váltó mikénti fizetésére vonatkozólag kötött egyessége csakúgy, mint az elfogadó részéről történt fizetés, a többi váltókötelezettre is kiterjed. (C. 812/1901.) Mindez nem zárja ki, hogy a váltóbirtokos kvótán