Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Van-e viszonosság Magyarország és Ausztria között a csődönkivüli kényszeregyesség joghatálya tekintetében?

257 a magyar és osztrák kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása kérdésében. E törvénybe iktatott szerződés 1. ^-ának 4. pontja a csődeljárásban kötött jogerősen jóváhagyott egyezségek és kényszeregyezségek végrehajtási jogsegély szempontjából való kölcsönös elismertetéséről szél. Nincsen szó e törvényben a osődönkivüli kényszeregyezségi eljárás keretében létrejött egyezségekről. E szerződés osztrák kommentárjaiban, első sorban az annak létrejötte körül is tevékeny szerepet kifejtő dr. Hans Sperl bécsi egyetemi tanárnak könyvében (Die Zwangsvollstrockung in bürgerliohen Rechtssachen zwischen Österreioh und Ungarn. Graz 1915.) azt a kommentáló megjegyezést olvashatjuk, hogy nem képezi kölcsönös végrehajtási jogsegély alapját az osztrák csődönkivüli kényszeregyezségi eljárásban létrejött egyezség. Ez álláspontot máis osztrák kommentárok is elfoglalják. (így Rintelen.) Ausztriából beszerzett információim szerint az osztrák bíróságok is e felfogást teszik magukévá és a magyar osődönkivüli kényszeregyezségi eljárás során kötött egyezségeknek végrehajtását meg is tagadják. Miután az 1914-es törvényben foglalt szerződés óta e részben sem ujabb szerződés, sem egy a viszonosságon alapuló gyakorlatuk ki nem fejlődött, tévesnek kell minősítenünk a Kúria azon megállapítását, hogy Ausztria és Magyarország közötti a kényszeregyezség joghatálya tekintetében viszonosság állana fenn. Megerősíti ezen felfogásunkat egyébként az igazságugyminisztériumnak e kérdésben legutóbb nyilvánított állásfoglalása. A budapesti kir. Törvényszékhez ugyanis egy konkrét ügy kapcsán az igazságügyminisztérium 66.178/1927. I. M VII. sz. alatt intézett leiratában megállapítja, hogy sem nemzetközi szerződés, sem viszonossági gyakorlat nem áll fenn az osztrák köztársasággal a kényszeregyezségi eljárás hatálya tekintetében. A fentebb hivatkozott viszonosságot megállapító kúriai itélét másik indoka egy általános jellegű jogszabályból indul ki, amelynek alkalmazását azonban az itt szóbanforgó kérdés szempontjából a legnagyobb mértékben aggályosnak tartjuk. A Kúria a kényszeregyezség joghatálya szempontjából való viszonosság fenforgását abból a körülményből is le kívánja vezetni, hogy szerinte nincsen oly jogszabály, mely a kényszeregyezség joghatályát csak azon országbeli hitelezőkre szorítaná, melynek területén a kényszeregyezség létrejött. Bár kétségtelen, hogy ilyen korátozó jogszabály valamely tételes törvényben külön kimondva nincsen, annak hiánya folytán oly következtetésekre jutni nem lehet, mint ahogyan ez az idézett Ítéletben történik. A kényszeregyezség joghatályának a külföldi hitelezőkkel szemben való érvényesülése szempontjából ugyanis két vonatkozásban kell disztingválnunk. Különböztetnünk kell ugyanis azon esetek között, hogy a külföldi hitelező belföldön, a kényszeregyezség megkötésének országában, vagy azon kivül az adósnak külföldön létező vagyonával, vagy üzletével szemben kíván-e fellépni. A létrejövő kényszeregyezség valóban egyformán hat ki a bel- és külföldi hitelezőkre abban az országban, ahol a kényszeregyezség létrejött. A külföldi és belföldi hitelezők jogállásának azonosságát csődtörvényünk 71. §-a is kifejezésre juttatja s a bel- és külföldi hitelezők egyenlő elbánása szempontjából a viszonosság fennforgása is rendszerint vélelmezendő. Kétségtelen tehát, ha Magyarországon létrejön a kényszeregyezség, ugy a külföldi hitelező éppen ugy csak az egyezségben korlátozott hányad erejéig kérhet végrehajtást, mint ahogy csak erre való jogosultsága áll fenn a belföldi hitelezőnek is. Egészen más kérdés azonban az, hogy az egyik országban folyamatba tett kényszeregyezségi eljárás során tett intézkedések, valamint a