Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Van-e viszonosság Magyarország és Ausztria között a csődönkivüli kényszeregyesség joghatálya tekintetében?

256 avagy pedig a teljesítés, vagyis a fizetés tényének, a solutio tartalma, illetve mennyisége szempontjából, akkor kétségtelen, hogy a teljesités ténye a íontosabb, sőt azt lehetne mondani, hogy a kötelemben a legfontosabb. Ha ezt elismerjük, akkor el kell ismernünk azt is, hogy nem a szerződésileg előre megállapitott határnap, hanem a szerződés tényleges teljesítésének időpontja kell, hogy dev terminálja a szolgáltatás mennyiségét és minőségét. Annak egyik magyarázata, hogy a legtöbb régebbi európai törvény az átszámítás napjául mégis a lejárati napot jelöli meg, az, hogy hallgatólagos és magától értetődő föltételezés volt: a lejárat napján történendő tényleges teljesités. Miután pedig általános jogi elv, hogy mora perpetuat obligationem, ebből folyik, hogy az adós késedelme esetén az átszámitás napja is eltolódik arra az időpontra, amikor az átszámitás aktuálissá válik, vagyis a tényleges fizetés időpontjára. Ha az adós a lejárati napon nem fizet, szóval ha a lejárat napján nem történik semmi, miért kelljen ezen a napon az idegen pénznemnek átváltoznia országos pénznemmé*? Napnál világosabb, hogy átszámítanom nekem akkor kell, amikor az adós jön és fizet. Ezért napnál világosabb az ezzel karöltve járó postulatum, hogy a tartozási összegnek és a fizetési Összegnek, bármikor történjék is a teljesités, egymással egyenlő értékűnek kell lennie. A tényleges fizetés időpontjának, mint átszámitási időpontrak, helyessége mellett szól az a körülmény is, hogy az adós — bizonyos kivételektől eltekintve — a lejárat előtt is jogositva van fizetni. Milyen átszámítást alkalmazzon tehát akkor, amikor a lejárat napja még nem érkezett el? Bármikor történik is a fizetés, a valutahitelezőnek az országos pénznemből oly mennyiséget kell kapnia, hogy ugyanazon a napon a valutát, mely neki jár, a kapott pénzen megvásárolhassa. Végül utalunk arra, hogy áttanulmányoztuk az osztrák, német, olasz és francia joggyakorlatot (tehát olyan országokét, ahol az ő pénznemük a háború folytán romlott), s ezek kivétel nélkül — némi ingadozás után — a tényleges fizetési nap átszámításának alapjára helyezkedtek. Van-e viszonosság Magyarország és Ausztria között a csödönkivüli kényszeregyesség joghatálya tekintetében? Irta: dr. György Ernő, az Országos Hitelvédő Egylet igazgatója. A Hiteljog Tára ez évi 6. számában közölt (P. VII. 1350/1927. sz.) kúriai ítélet e kérdésre igenlő választ ad. Annál a nagy tekintélynél fogva, melyet Kúriánk Ítéletei a birói joggyakorlat alakulása szempontjából méltán jelentenek — ez elvi és gyakorlati szempontból nagy jelentőséggel bíró kérdés tekintetébein szükségesnek látom azon vélemény kifejezésre juttatását, hogy a Kúria ítéletében elfoglalt álláspont tévedésen alapszik és helyt nem állhat. A viszonosság megállapítása a hivatkozott kúriai Ítéletben két indokon alapszik. Az egyik az a megállapítás, hogy Ausztria és Magyarország között a kényszeregyezség joghatálya tekintetében viszonosság áll fenn. A Kúriának ez a megállapítása — az általam ismert adatokból kitünőleg — kétségtelen tévedésen alapszik. Mint jogforrás itt elsősorban az 1914: XLII. t.-c. érdemel figyelmet