Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Lejárati nap - fizetési nap

252 of E. in fee simple). 3. Ezennel kijelentik, hogy az ezennel átengedményezett 500 fontnyi tőke és annak kamata, ugy tekintendő, mint fennálló teher az ezennel átruházott hereditamentumokon abból a célból, hogy E. védve legyen későbbi tehertételek ellen, ha ugyan vannak ilyenek, de semmi egyéb célból. Minek hiteléül stb." Észrevétel. E szöveg — értve az iménti forditásunkat — betű szerint igyekszik visszaadni honi nyelvünkön az eredeti angol textust. Egy változtatással mégis. És pedig vonatkozással az ügyleti személyek betű jelzetére. Az eredeti szövegben az eladó A. B., a kifizetett hitelező C. D., a vevő pedig E. F. A forditásban (nemkülömben a zárjelbe iktatott angol szövegtöredékekben) egyszerűség és könnyebb áttekinthetőség okából alkalmasabbnak látszott ezt esetképletünk137 jelző betűivel kicserélni. (Folytatjuk.) Lejárati nap — fizetési nap. Irta: Káldor Ede ügyvéd. Dr. Schuster Rudolf a múlt havi számban ismételten konstatálta, hogy a kereskedelmi törvény 326. §. második bekezdésének alkalmazása kérdésében judikaturánk nem halad. A külföldi valutát még mindig a lejárat és nem a tényleges fizetési nap árfolyamán számitja át. Alábbiakban kimutatni igyekszünk, hogy a kereskedelmi törvény, amikor lejárati napról beszél, tulajdonképen tényleges fizetési napra gondol. E célból idézzük a magyar, osztrák és német rokontörvényeket: Magyar kereskedelmi törvény. 326. §. második bekezdés. „Ha a szerződés számolási értékről vagy oly pénznemről szól, mely a teljesités helyén forgalomban nincsen, a fizetés a teljesités helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint, országos pénznemben történik. E tekintetben kivételnek akkor van helye, ha a fizetés e szavakkal: „természetben", „valóságban", vagy ezekhez hasonló kifejezésekkel, bizonyos pénznemben kiköttetett." Magyar váltótörvény. 37. §. „A fizetést a váltóban kitett pénznemben kell teljesiteni. Ha a váltó a fizetés helyén folyamatban nem levő pénznemről vagy számolási értékről szól, — amennyiben a kibocsátó a fizetést a váltóban kitett pénznemben ezen szóval „valósággal" vagy más hasonló kifejezéssel határozottan ki nem kötötte — a fizetés az országban folyamatban levő pénznemben teljesithető azon árfolyam szerint, melyben azon pénznem a budapesti értéktőzsdén a fizetési napot megelőzőleg utolszor jegyzett árfolyamok középáraként mutatkozik." 87 1923. évf. 226., 227. old.