Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Lejárati nap - fizetési nap

253 Magyar polgári törvénykönyv tervezete. (Törvényjavaslat bizottsági szövege.) 877. §. „Külföldi pénzértékben meghatározott pénztartozást, ha belföldön fizetendő, belföldi pénzértékben lehet fizetni, hacsak az ellenkező kifejezetten ki nincs kötve. Az átszámításnál az az árfolyam szolgál alapul, amelyet a fizetés helyén és ha ott nincs tőzsde, az e helyre irányadó tőzsde helyén a fizetés idejében jegyeznek." Osztrák kereskedelmi törvény. 336. §. második bekezdés. „Ist die im Vertragé bestimmte Münzsorte am Zahlungsorte nicht im Umlauf, oder nur eine Kechnungswáhrung, so kann der Betrag nach dem Werte zur Verfallzeit in der Landesmünze gezahlt werden." Osztrák váltótörvény. 37. §. „Lautet ein Wechsel auf eine Münzsorte, welche am Zahlungsorte keinen Umlauf hat, oder auf eine Kechnungswáhrung, so kann die Wechselsumme nach ihrem Werte zur Verfallzeit in der Landesmünze gezahlt werden." Német polgári törvénykönyv. 244. §. „Ist eine in auslándische Wáhrung ausgedrückte Geldschuld im Inlande zu zahlen, so kann die Zahlung in Reichswáhrung erfolgen, es sei denn, dass Zahlung in auslándischer Wáhrung ausdrücklich bedungen sei. Die Umrechnung erfolgt nach dem Kurswerte, der zur Zeit der Zahlung für den Zahlungsort massgebend ist." Német váltótörvény. 37. §. „Lautet ein Wechsel auf eine Münzsorte, welche am Zahlungsorte keinen Umlauf hat, oder auf eine Rechnungswáhrung, so kann die Wechselsumme nach ihrem Werte zur Verfallzeit in der Landesmünze gezahlt werden, sofern nicht der Aussteller durch den Gebrauch des Wortes „effektiv" oder eines áhnlichen Zusatzes die Zahlung in der im Wechsel benannten Münzsorte ausdrücklich bestimmt hat." A fenti szövegek a különféle törvényhozóknak ugyanazon egy akaratát más-más szövegezésben fejezi ki. Megállapítható a szövegek összehasonlításából, hogy a K. T. szerint a „lejárat napján", a váltótörvény szerint a „fizetés napján", a Tervezet szerint a „fizetés idejében", az osztrák K. T. és váltótörvény szerint a „lejárat idejében", a német polgári törvénykönyv szerint a „fizetés idejében" és a német váltótörvény szerint a „lejárat idejében" eszközlendő az árfolyam átszámítása.