Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Szovjetoroszország magánjogi intézményei

19 lehet gyakorolni, Inilön szomszédjogi rendelkezések nincsenek, valamint a szolgalmi jósok is ismeretlenek. Hasonlókép ismeretlen a telekkönyv intézménye is. ami annak a következménye, hogy a föld a mag-a egészében állami tulajdon, amely sem el nem idegeníthető, sem meg nem terhelhető. Az épületek átruházása és terhelése a községeknél vezetett lajstromokba való bevezetéssel történik. A magánjog második alapvető intézménye az öröklési jog, amely biztosítja a magánjogok kontinuitását, a tulajdonjog által teremtelt gazdasági állapotok quasi eonsolkláltióját, s mint ilyen a tulajdonjog intézményének kiegészítője. A (kommunista állam alapgondolata ellenkezik az öröklési jog intézményeivel. A szovjetköztársaság 1918 április 27-én ki is mondotta, ugy a törvényes, mint a végrendeleti örökjog megszűnését és azt, hogy a tulajdonos halála után annak összes ingatlan és ingó javai a Tanácsköztársaság tulajdonába mennek át, vagyis állami jószágokká válnak. A szovjetkormány azonban már kezdettől fcigva kénytelen volt a rendelkezés végrehajtósánál bizonyos u. n. ellátatlan személyek javára ha szőnél vezti jogok engedélyezésével bizonyos kivételeleket tenni. Ezek azonban kizárólag közjogi természetű koncessziók voltak. Az uj gazdasági irány inaugurálása után a magiéinjogi gondolatot az öröklés terén is vissza kellett állítani. Ez meg is történt és perli0, már a „vagyonjogi vonatkozásai magánjogi alapjogok" ról 1ÍI22. évi május 22-én kiadott Decretumban, később pedig részletesebben a Ptkv.-ben. A kormány az öröklési jog visszaállításánál is kompromisszumos alapon járt el. A kemmunisztikus gondolaton épp ugy, mint a tulajdonjognál csupán oly terjedelmű rést nyitott és ennek kapcsán csupán oly kiterjedésű területet engedett át nyíltan a magánjognak, amennyi a gazda-sági és társadalmi élet összeomlásának megakadályozása végett feltétlenül szükséges volt. Ott ellenien, ahol a kommunisztikus berendezésekét a kommunista állam eyész alapgondolatának elejtése nélkül, a gyakorlati élet elemi erejű követelménveivel nyiltan a magánjogi alapra helyeztoedéssel összeegyeztetni nem lehetett, a kormány a nehézségeket magánjogi szabályoknak köjogi rnidelkezések formájába való bújtatással igyekezett megoldani. De lássuk a Ptkv. örökjogi rendelkezéseit egyenként: a Ptkv. 416. §-a kimondja, hogy 10.000 arany rubelt meg' nem haladó vagyon erejéig öröklési jognak van helye. És pedig ugy törvényi, mint végrendeleti crökjognak. Az ez összeget meghaladó vagyon az államot illeti meg. Ezen ért'khatár alól a törvény két kivételt statuál. Az egyik a fényűzési tárgyakat magába nem foglaló közönséges házi 1 elszerelésre vonatkozik, amely értékre való tekintet nélkül, azokat a törvényes örökösöket illeti meg. akik az örökhagyóval közös háztartásban éltek. A másik kivétel azokra a természetes és jogi szeméivkere vonatkozik, akik az állammal vagy állami szervekkel szerződési viszonyban állanak. Ezeknek a személyeknek az állammal kötött szerződésekből eredő jogai korlátlanul átörökíthetők. Van még egy harmadik kivétel is. Ez azonban közjogi formába van öltöztetve, miért arról a Ptkv. nem is tesz említést, Ez a kivétel ugyanis az Agrártörvénykönyv fenntebb már hivatkozott rendelkezése, amely a mezőgazdasági u. n. haszonélvezeti jogok szabad átörökithetőségét mondja ki. A törvényes öröklésre jogosnltak körét a törvény igen szűkre szabja, amennyiben a törvénves és törvénytelen leszármazókra, (gyerekek, unokák, dédunokák) és házastáirsra, valamint azokra a munkaképtelen és. vagyontalan személyekre korlátozza," 2*