Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - Az ember élete elleni bűncselekmények és a párviadal. Irta Angyal Pál

237 fordított sorrendet. Mert az alapdeliktum nem a gyilkosság, de a szándékos emberölés. Ez az egyszerűbb tényálladék. Ebből ismerje meg az olvasó az ölési szándékra, a kísérletre, a bünrészességre vonatkozó jogszabályokat. Ezek a szabályok lényegileg azonosak gyilkosságnál és szándékos emberölésnél. A gyilkosság jellemző ismérve a praemeditáció. Ebben különbözik a gyilkosság a szándékos emberöléstől. Ha tehát a szándékos emberölésről szóló fejezetben az idetartozó összes jogszabályok ismertetve vannak s igy ezeket az olvasó előzetesen megismeri, akkor a gyilkosságra vonatkozó fejezetben jóformán csakis a praemeditációval kellene foglalkozni. Az áttekinthetőséget ez csak emelné. A gyilkosság fejezetében szerző a halálbüntetések statisztikai adatait közli. Ez adatok igen érdekesek, tekintve azonban, hogy halálbüntetést nem csak gyilkosság, de más bűncselekmények miatt is szabnak ki: •ezek az adatok nem ebbe a fejezetbe valók. A B. T. K. 281. §. 3. bekezdésében szerkezeti hiánynak tekinti szerző <39. 1.), hogy ehelyütt a törvény a rögtöni végrehajtást nem kivánja meg. Hasonló szerkezeti hiba csúszott a B. T. K. 307. 1. bekezdésébe is. És a joggyakorlat ebben az esetben is tényálladéki elemnek tekinti a rögtöni végrehajtást, bár a törvényben ez megjelölve nincsen. Felállít szerző több tételt, melyet nem teszek magamévá. így oly esetben, mikor a sértett halála szándékos könnyű testi sér tésből állott elő, gondatlan emberölést talál megállapitandónak (42. 1.). Ámde, ha a sértés folytán halálos eredmény állott elő, könnyű testi sértésről nem lehet szó. Mert mitől függ szándékos testi sértésnél a minősítés? Csakis az eredménytől, a gyógytartamtól. E tekintetben (a B. T. K. 305. §-ának esetétől eltekintve) a szándék szerepet egyáltalában nem játszik. Szándék tekintetében csak az szükséges, hogy az testi bántalmazásra vagy egészségsértésre irányuljon. Ha a szándék fennforog s a testi bántalmazás megtörtént, ugy a minősítés tisztán a gyógytartamtól, esetleg halálos eredménytől függ s e tekintetben közömbös, hogy az eredmény tekintetében más okok is működtek közre (pl. a gyógykezelés elmulasztása, hibás gyógykezelés, előre nem látott komplikációk), miket a szándék nem ölelt fel. Ha tehát a gyógytartam 8 napnál hosszabb időt igényelt, — bármi volt is ennek oka — könnyű testi sértés fennforgása ki van zárva. Amennyiben tehát a sérülés olyan, hogy normális körülmények között 8 napon belül gyógyult volna, de előre nem látott körülmények közrehatása folytán halálos eredmény következett be: ugy a cselekmény halált okozó testi sértést képez s igy gondatlan emberölés meg nem állapitható. A gyermekölést (B. T. K. 284. §.) illetőleg szerző azt tanítja, hogy e minősítés nem állhat meg, ha a gyermek házasságon kívül született ugyan, de az anya azt tévesen törvényes házasságból számlázottnak tartja (54—56. lap). A szubjektív bűnösség szempontjából a dolog kétségtelenül igy áll. Ámde, e szempontból kiindulva, büntetni kellene az abszolút alkalmatlan kísérletet is, már pedig a következetes gyakorlat ily esetben objektív tényálladék hiánya miatt bűnösséget nem állapit meg. Ezzel analóg a szóban forgó kérdés is. Ha a gyermek házasságon kívül született, ugy az anya tévedése címén nem lehet oly minősítést alkalmazni, mintha a