Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - Néhány szó a II. Bn. 20. §-a 2-ik bekezdésének értelmezéséről

228 általános szabállyal alól s igy a pénzbüntetést a szabadságvesztés­büntetés mellett mindig ki kell szabni. Ugyanezen nézetnek ad kifejezést dr. Horvátth Dániel igaaságügyminiszteri ttónáesos ur a Budapesti Hírlap 1928. évi március hó 25-én megjelent számában „Az uj Bn. két rendelke­zésének értelmezéséről" megírt cikkélben. Miig azonban a dr. Finkey-féle magyarázat szerint a kér­déses törvényszakasz az egész 6. szakaszt feutartotta hatályában, addig a dr. Horvátth-féle magyarázat szerint annak csupán első bekezdéséit. így tehát voltaképpen háromféle magyarázattal állunk szemben. Nevezetesen a dr. Degré-féle magyarázat szerint a hivat­kozott törvényszakasz csupán a 6. §. 2., 3. és 4. bekezdését, illetve a 2. bekezidéiseibe lépett 1927. évi V. t.-cikk 67. §-át tartotta fenn hatályában s nem az első bekezdést is, miért hiszen szerinte a bíró­ság a II. Bn. 3. §-a 2. bekezdése alapján fogja megállapítani, hogy kell-e pénzbüntetést kiszabni. Ezzel szöges ellentétben a dr. Horvátth-féle magyarázat szieaiint csupán a 6. első bekezdése marad femn, mely szerint a mellékpénzbüntetést minden esetben ki kell szabni a szabadság­vesztésbüntetés mellett, de a II. Bn. 5. §-ának keretei között, mig a 6. §. 2., 3. és 4. bekezdése hatályát vesztette. Végiül a dr. Finkey-féle magyarázat szerint az egész 6. §. érintetlenül maradt. A 6. 2., 3. és 4. bekezdéséről az általam felvetett második kérdésnél lesz szó. Egyelőre az első pontban felvetett kérdésnél maradva, az én igénytelen nézetem szerint az e kérdésben megegyező Finkey­Horvátth-féle az a felfogás helyes, hogy a 6. első bekezdése hatályában maradt, vagyis szabadságvesztésbüntetés mellett min­den esetben kell mellékbüntetésként pénzbüntetést kiszabni. Ugyanis, amennyiben a törvényhozás nem kívánt volna éppen az adócsalásokra vonatkozólag kivételt statuálni, a II. Bn. 3. §-ában a mellékpénzbüntetésekre megállapított általános szabály alól s csupán az ily esetekben kiszabandó pénzbüntetés mérvére vonatkozólag kívánt volna intézkedni, ugy ennek akként kellett volna kifejezést adnia, hogy kifejezetten a 6. §-nak csupán 2., 3. és 4. bekezdését tartja fenn. Arra, hogy a 6. §. első bekezdésében irt imperativ rende l­kezes néni maradt fenn hatályában, nem lehet a törvényben — italán nem egészen szerencsésen — használt „kiszabható" kife­jezésből következtetést vonni, mert ez a kifejezés csupán ama keretekre utal, melyeknek korlátai között a pénzbüntetés a 2., 3. és 4. bekezdések, illetve 1927. évi V. t.-cikk 67. §-a szerint kiszabható. A második kérdést illetőiéig csatlakozóin dr. Finkey Ferenc kir. koronaügyéiszhelyietties ur hivatkozott értekezésében elfoglalt amia álláspontjához, amely szerint a II. Bn. 20. §. 2. bekezdése az 1920. évi XXXII. t.-cikk 6. §.-ánjak 2., 3. és 4. bekezdésieire, illetve az 1927. évi V. t.-cikk 67. §-ára is vonatkozik. Hogy az idézett törvényhely ezekre a bekezdésekre vonatkozik, abban dr. Degré Miklós kir. Ítélőtáblai elnök ur is hasonló nézeten van. A 20. §. 2. bekezdése szerint: „érintetlenül maradnak .... az 1920. évi XXXII. t.-cikk 6. §-ának^ az adócsalás miatt mellék­büntetésként kiszabható pénzbüntetésre vonatkozó . . . rendel­kezései".

Next

/
Thumbnails
Contents