Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - Néhány szó a II. Bn. 20. §-a 2-ik bekezdésének értelmezéséről

229 Már pedig- a hivatkozóit! 6. §-nak nem csak első bekezdése, hanem annaik 2., 3. és 4. bekezdése, illetve a 2. bekezdése helyébe lepett 1927. évi V. t.-cakk 67. §-a is a meililékpénz]bünteté&re vonatkozó igieh fontos és éppen az adócsalások különleges természeténél ós pénzügyi vonatkozásaliból folyó, az általános szabályoktól eltérő rendelkezéseket tártaim az. Nevezetesen, hogy a mellékpénzbüntetés a veszélyeztetett adó bizonyos többszörösében szabandó ki, hoigy ,a minimum — a veszélyeztetett adó eigyszerese — még a Btk. 92. §-ának alkalmazása meglett is áthághatatlan, hogy a veszélyeztetett adó összegszerű megállapitbatásának hiányában annak valószinü összege veendő a pénzbüntetés kiszabásánál alapul így tehát dr. Horvátth Dániel igazságügyminiszteri tanácsos urnák a fent hivatkozott cikkében követett azon eljárása, hogy az 1920. évi XXXII. t.-eikk 6. járnak 2., 3. és 4. bekezdését egy tollvonással egyszerűen törli, — azt mondván, hogy a 20. §. 2. bekezdése csupán a 6. §. első bekezdését tartja fenn hatályában, mert csak ez rendelkezik a mellékpénzb/üntetésirőíl, — alig indokolható s ellenkezik a törvény szövegével s az ahhoz, igénytelen nézetem szerint, fűzhető azzal az egyedüli magyarázatital, hogy az az egész 6. ^-ra^ vonatkozik. Ugyanis a fentiek szerint nemcsak az első bekezdés intézkedik a mellékpénzbünteitésről, hanem az egész törvénylsziadkaisz s igy ha a törvényhozás kifejezetten csak annak ellső bekezdésé: akarta volna ifentairtani, ugy ennek nyíltan kifejezést kellett volna adni akiként, hogy a 6. §-mak a meililékpénzibüntetósre vonatkozó első bekezdése marad érintetlen. így tehát nem is kell a II. Bn. 21. §-ához segítségért fordulni annak megállapitása végett, hogy adócsalás esetén a főbüntetésként megállapított szabadságvesztósbüntetésen felül kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett adó többszörösében állapítandó meg, mert ezt az 1920. évi XXXII. t-cikk 6. §-ának 2-ik bekezdése helyébe lépett 1927. évi V. t,-cikk 67. §-a már kötelezőleg előírja. De az adócsalásoknál ezeknek különleges pénzügyi vonatkozású természeténél fogva bizonyos, itt bővebben fejtegetni nem kívánt pénzügyi politikai szempontokból nem is az a fontos, hogy minden esetben kelljen pénzbüntetést kiszabni, hanem az, hogy (z a uénzbiintetés émoen a veszélyeztetett adó többszörösében nyerj'a kifejezést s igy az a bíróságok által általában kiszabni szokott pénzbüntetések mérvét jóval meghaladja, A törvényhozásnak intenciója tehát a 20. 2. bekezdésében irt kivétel statuálásával mindenesetre az volt, hogy a mellékpénzbüntetés kiszabásának korlátait ne a II. Bn. 5. §-a szabja meg, — amely szerint 1 P is kiszabható — hanem továbbra is hatályban maradjon a pénzbüntetésnek a veszélyeztetett adó bizonyos többszörösében való megállapitása. Szerény nézetem szerint a legnehezebb az általam felvetett 3-ik kérdésnek minden irányban megnyugvást keltő megoldásaE kérdésben lehetünk a gyakorlatban a legtöbb kontroverziára elkészülve, mert hiszen tudjuk, hogy a bíróságok az adócsalási ügyek legnagyobb százalékában alkalmazzák a Btk. 92. §-át. A kérdés tehát az, hogy a II. Bn. 20. §-ának 2. bekezdése ál töri-e a 3. utolsó bekezdésének azt az imperativ rendelkezését, hogy pénzbüntetés mellett mellékbüntetésként pénzbüntetést nem lehet megállapitani1? Dr. Horvátth Dániel igazság/ügyminiszteri tanácsos ur erre határozott nemmel felel. Dr. Degré Miklós kir. ítélőtáblai elnök ur kommentárja erre a kérdésre nem terjed ki. Dr. Finkey Ferenc Magyar Jogi Szemle. 16