Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - Érdekmulás

225 kénytelen az arut adni s még- akkor sem mindig, ha az áremelKeaest a pénzérteknek a romlása okozta, hanem csupán akkor, ha az elértéktelenedés, az áremelkedés oly fokú, hogy az eltolódás a kötéskor elképzelhető legnagyobb kockázatot is meghaladni látszó. A gazdasági lehetetlenülésinek ezen az esetén kivül a hitelező az adós mulasztása nélkül csupán a maga érdekmúlása okából a kétoldalú szerződéstől el nem állhat. (V. ö. Grosschmid- Fejezetek. II. köt. IX. fej. 92. §. 3. alj. b.) Ezzel a tétellel nem látszik osszegyeztethetőnek Almási Antalnak (A kötelmi jog kézikönyve, 252.) az a tanítása, hogy a szerződő felek mindegyike a másik fél vétkességétől függetlenül elállhat a szerződéstől, ha „a szerződés tartalmából kiderülő jogi érdek a szerződés keletkezése és teljesítése közben megszűnt, vagy az illetőtől független okokból az egyik félre oly hátrányosan megváltozott, hogy a szerződés teljesítése az elálló fél szempontjából gazdaságilag céltalannak vagy károsnak mutatkoznék." És a tanítást alig is indokolják azok a bírói határozatok, amelyekről Almási levonja. A kir. Kúriának 1923 szept. 4-én P. V. 8051/1922 (Mj. Dt. XVI. 108.), 1923 nov. 15-én P. VI. 4858/1923. (Mj. Dt. XVII. 12.), 1924 ápr. 1-én P. V. 6677/1923. (Mj. Dt. XVII. 36.) és 1924 máj. 14-én P. V. 7218/1923. (Mj. Dt. XVII. 77.) számok alatt hozott határozatai az elállást a vételár fizetésével késedelmes vevőkkel szemben engedték meg. E határozatokban a már kifejtettek szerint csak az a sajátos, hogy .megállapították az érdekmúlást pusztán azon az alapon, mert az ingatlan eladója a pénzromlás és változó gazdasági viszonyok időszakában nem kapta meg a vételárat a kikötött időben. Ezek a határozatok csak annyiban térnek el tehát a régebbektől, hogy olyan esetben is megállapítják az érdek hiányát, amikor rendes gazdasági viszonyokban nem tették volna. Az 1925 jun. 9-én kelt P. VI. 7290/1924. sz. (Mj. Dt. XVIII. 58.) határozat csak azt mondotta ki. hogy általános szabály szerint az adásvételi szerződésnek a vétel tárgyának átadásával történt teljesítése után az eladó a szerződéstől a vevőnek vételárfizetési késedelme miatt nem állhat el. Az 1924 dec. 9-ón kelt P. VII. 2902/1924. sz, (Hj. Tára. VI. 101. e.) határozat a teljesítési idő letelte után a per során bekövetkezett gazdasági lehetetlenülésre vonatkozik. A 469. sz. E. H. (1917 nov. 29. P. VIII. 4425/1917.) végül arról szól, hogy az adós a tartozás összegét letétbe helyezhette, amikor nem tudta, hogy kinek fizessen. A kir. Kúria első jogegységi tanácsának 1923 márc. 17-én alkotott 26. sz. polgári döntvénye (Mj. Dt. XVI. 36.) az elővételre jogosulttal szemben fennálló eladási kötelezettség gazdasági lehetetlenülésének esetét minden esetre sajátos módon bírálja el. Mig rendszerint valamely teljesitésnek gazdasági lehetetlenülése csak azt jelenti, hogy a dologadós a meg nem felelő, az elértéktelenedett vételári összegnek felkínálása esetén teljesíteni nem köteles, a teljesítést ellenben a teljesítési idő gazdasági viszonyainak megfelelő ár felkínálásával szemben meg nem tagadhatja, az ingatlan tulajdonos az eladási kötelezettségtől akkor is tmentesül és az elővételi jog abban az esetben sem gyakorolható, „ha a jogosított a szerződéses vételár helyett szolgáltatni ^ hajlandó azt az összeget, amely az ingatlan értékének az opció érvényesitésekor megfelel." Ugyanígy döntött különben a kir. Kúria az ingatlan eladásának esetében is. (1923 márc. 8. P. V. 7576/1922. Mj. Dt. XVI. 60.) De ez a döntvény és ez a határozat csupán a gazdasági lehetetlenülés esetére vonatkoznak ós nem következik belőlük, hogy máskülönben is az adós késedelme nélkül érdekmúlásra történhetik hivatkozás.