Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - Érdekmulás

224 A szerződés csupán a késedelem miatt célját -vesztettnek rendszerint nem tekinthető, bár lehet eset, amidőn maga a pontos teljesités különös érdeke a hitelezőnek. (V. ö. Grosschmid: Fejezetek II. 148.) Érdekmúlást állapított meg1 a kir. Kúria, amidőn a haszonbérlők „nem tettek eleget 14 év alatt sem ama szerződési kötelezettségüknek, hogy a haszonbérelt területen alapos és komoly kutatásokat végeztettek volna a kőszén feltárására nézve" és megengedte, hogy a bérbeadók ezért „a szerződéstől egyoldalúan elállhassanak és annak felbontását szorgalmazhassák", mert bérbeadók nem kötelezhetők arra, hogy a haszonbérlőknek „ezek tetszésétől függő kutatási kísérletezését 60 évig tűrjék és ezáltal á területükön esetleg található kőszenet ily hosszú időn keresztül kiaknázatlanul hagyják." (1916 jun. 23. Kp. IX. 2292/1916. Mj. Dt. X. 216. e. 456. sz. E. H.) Ugyanígy megengedte az elállást, amidőn „felperes alaposan tarthatott attól, hogy egy a szerződés teljesicése iránt indítandó per lefolytatása után már nem fogja a filmet megfelelő áron értékesíteni" (1917 márc. 28. P. II. 7084/1916. Mj. Dt. XII. 26) és a szerződésszerű teljesités helyett más oly teljesítéseket ajánlott, amelyeket a hitelező elfogadni köteles nem volt, mert a hitelező „nem kényszeríthető annak tűrésére, hogy a nagyértékü vagyona feletti rendelkezési jogában a felperesek kísérletezései miatt hosszú időre megakadályoztassák." (1917 jun. 26. Rp. III. 2049/1927. Mj. Dt. XII. 27.) Mindezekben a,z esetekben a késedelemhez valamely különös körülmény járul, amely miatt a késői szolgáltatás a hitelezőnek már nem volt érdeke. A pénzromlás és változó, gazdasági viszonyok időszakában a kir. Kúria gyakran megállapította az érdekmúlást egyedül abból az okból, mert az ingatlan eladója a vételárat nem kapta meg a kikötött időben s arról akkor nem rendelkezhetett. „Az ingatlanok értékének emelkedése" — így indokolt (1924 május 14. P. V. 7218/1928. Mj. Dt. XVII. 77.) — „és pénzünk benső értékének és vásárlóerejének állandó csökkenése mellett elsőrendű alperesnek nagy érdeke fűződött abhoiz, hogy a vételárhátralékot az arra kikötött fizetési időben megkapja és azzal rendelkezhessék, a felperes fizetési késedelme folytán érdekét vesztett ügylethez ragaszkodni s azt fentartani elsőrendű alperes többé nem köteles, ugyanezért elsőrendű alperes az idején tul felajánlott teljesítési elfogadni sem volt köteles, az ügylettől visszaléphetett." Sőt előfordult ingatlan adásvételre vonatkozó, határozatban az általánosan hangzó kijelentés is, hogy „a gazdasági viszonyok hátrányos változása esetén az eladó az ügylettől a késedelmes vevővel szemben akkor is elállhat, ha az elállási jóig ki sem köttetett" (1928 nov. 15. P. VI. 4858/1923. Mj. Dt. XVII. 12.) és az 1924 április 9-én kelt P. VII. 6355/1923. sz, (Hj. Tára VI. 31. e.) határozatban a kir. Kúria az elállás jogát érdekmúlás miatt megadta ingó jószágnak fizetéssel késedelmes vevőjével szemben is, mert a per adatai szerint az eladó pénzszükségből adta el a szőnyeget. A gazdasági viszonyoknak lényegesebb változása rendszerint csak arra jogosítja a hitelezőt, — erre az adós késedelme nélkül is — hogy a kikötött ellenszolgáltatás felajánlásával szemben a maga kötelezett teljesítését megtagadja. Ez az u. n. gazdasági lehetetlenülés, amely ebből a szemszögből mint a pénzhitelezö érdekmúlása is felfogható, aminek következtében a pénzhitelezö áruadós kijelentheti, hogy ezért az értékét vesztett pénzösszegért nem adja az árut. Ezzel a kifogással nem élhet azonban minden esetben, amelvben az áru drágult és a teljesítési idő árán alul