Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - Érdekmulás

223 Érdekmúlás. Irta: Dr. Löw Tibor. A személynek gazdasági és erkölcsi kapcsolata a dolgokkal, az az értékelés, amelyben a dolgokat részesiti, nevezhető érdekeknek és a magánjog ez esetben nem egyéb, mint az érdekeknek rendje s védelme. Ebben az értelemben mondható az érdekről, hogy „általános eszmefogalma (éltető nedve, éltető köteléke) a magánjogi organizmusnak, mint voltakép az érdekek számára szerkesztett egyensúly-törvénynek." (Grosschmid: Fejezetek. 1.702.) A szerződő feleknek ilyen érdekei érvényesülnek a kétoldalú szerződés keretében, az az érdek, hogy a szolgáltatások megtörténjenek és a hitelező a kötelezett teljesítéshez jusson. Megeshetik azonban, hogy a szerződóskötés és a teljesítésnek felajánlása közt elmúló időben, a hitelezőnek teljesitési érdeke elvész, hogy a hitelezőnek nincs többé szüksége arra, aminek a szállitását kikötötte, avagy legalább a maga kötelezett teljesítéséért nem érdeke az ellenszolgáltatás. A késedelmes adóstól, ha az érdekvesztés az adós késedelmének a következése, a hitelező a teljesités helyett kártérítést követeiUet. A kereskedelmi törvény az adásvételi ügylet szabályozásánál az elállási jogot és a teljesitési igény helyébe lépő kárkövetelést a törvény 354. §-ában foglalt korlátozással általában megadja a vevőnek és az eladónak anélkül, hogy az érdekmúlás bebizonyítását kivánná (352. és 353. §§•). Ez a szabályozás felfogható ugy is, hogy az érdekmúlást az ellenbizonyítás kizárásával védelmezi. A K. T. 354. §-a szerint adandó utólagos teljesitési határidő is elhárítható az érdekmúlás bizonyításával, mert érdekmúlás esetéii áll az, hogy az „ügylet természete" nem engedi meg az utólagos teljesítést. A magánjogi ügyleteknek és különösen a magánjogi vételnek nincs ilyen általános szabálya, sőt ellenkezően a főszabály az, hogy „ha az egyik fél a szerződést egyáltalán, vagy nem a kikötött módon, kellő időben, vagy helyen teljesiti, a másik félnek, erre vonatkozó előzetes kikötés nélkül, nem a szerződés megszüntetéséhez, hanem csak ahhoz van joga, hogy annak pontos teljesítését és kártérítést követelhessen." (Kúria 1918 nov. 21. P. VI. 4018/1918. Mj. Dt. XIII. 8.) Mégis késedelem esetén, „mikor a kiszabott időn tul a hitelező már az imént kivánt jószágnak, szolgálatnak hasznát nem veheti, elfogadásra őtet szorítani" nem lehet (Frank Ignác: Az osztó igazság törvénye Magyarhonban I. rész 311. §. IV.) Ez az érdekmúlásnak az az esete, amelyről Grosschmid is szól (Fejezetek. II. k. IX. fej. 92. §.) és amely esetben a kir. Kúria is megengedi a célját vesztett ügylettől történő visszalépést. Anyagi jogszabály", — mondja 1926 október 13-án hozott P. V. 4049/1926. sz. határozatában (Mj. Dt. XX. 12.) — „hogy kétoldalú jogügyletnél, amilyen az itt szóban forgó jogügylet is, az egyik Szerződő fél — bár erre vonatkozó joga a szerződésben nincs is kikötve elállhat a szerződéstől, hogyha a másik szerződő fél ^7el•ződésszegése és ebből folyó mulasztása miatt reá nézve a szerződés teljesítése mér érdekét vesztette."