Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - A Corpus Juris Canonici és a magyar partikuláris egyházjog

220 nyozta kir. adományi javakkal. Ez vált szokássá a püspöki székek betöltésében továbbbra is. Mert a puszta tényekben jog-alkotó hatalom rejlik és amint megvan az az ereje ahhoz, hogy jog gyanánt érvényesüljön, előáll a szabályozás szokás alakjában, és lesz a jövőben is kötelezőnek ismert norma, előáll a szokásjog. A szokásjogot a Codex ismeri és megkülönbözteti az egyszerű szokástól can. 98. §. 5. Egyszerű szokás „mos" lehet bármely tett, mit az emberek megszoknak, szokásjog — „consuetudo" — csak olyan cselekvés, mely jogi értékkel bir. „Mos"-t az individuumok alkothatnak, „consuetudo';-t azonban csak azon közönség, amelyet az egyházi törvények kötelezhetnek (communitas, quae legis ecclesiasticae saltem recipiendae capax est.) Lehet a szokás törvényszerinti: secundum legem; törvényen kvüli, törvény pótló: praeter legein; törvénnyel ellenkező: conlra legem. A mi jogunk Consuetudo praeter legem, Consuetudo contra legemnek nem mondható, mert nem volt a XI. században olyan törvény, melybe ez a szokásjog- beleütközött volna, sem olyan törvény, mely a metropoliákban fekvő püspöki székek betöltését Rómának rezerválta volna. Az idevonatkozó adatok Gratian Decretumának LXI—LXV. Distincíióiban feltalálhatók. De a köztörténelmi állapotok is ezt hizonyitják. A VI. század elejétől kezdve egész nyugati Európában nem volt már semmiféle kor mányzati központ. Kiki védte magát ugy, ahogy tudta és ha helyzetét bizonytalannak érezte, keresett magának egy nála erösebb embert, kinek szolgálatokat tett és ezeknek fejében annak: védelme alatt állott. Kolostorok, püspökségek és templomok is ilyen kötelékeket vettek magukra. A nyugateurópai népeket nagy veszedelmeknek kellett elébb fenyegetni, hogy bennük felébredjen valamely központi védőhatalom gondolata. Három oldalról is fenyegetett azután ilyen veszedelem, északról a normannok, keletről a török-tatár népek és délről a saraeénok. Ilyen nagy okoknak kellett jönni, hoigy a népekben az egységnek némi érzését felébresszék. Az egységnek tudata először a keresztes háborúkban mutatkozott, de Szent István idejében ez az érzés még ismeretlen volt. Csak azután jött a pápaság fénykora a nagypápák alatt. Eképen a magyar királyoknak az a joga, hogy a nagyobb magyar beneficiumokat királyi adomány utján betöltsék, a kor követelményeinek megfelelt, sőt máskép nem is lehetett. A Codex a szokásjogot illetőleg két izben is rendelkezik, nevezetesen azon szokásjogról, mely már a Codexet megelőzőleg is fennállott, tehát a Codex azt itt találta és olyan szokás jogról, mely még a Codex életbeléptetése után fog keletkezni. A már itt talált szokásjogot különböző módon kezeli. 1. Van olyan szokásjog, mely a Codex-szel megegyez, ezt megerősiti továbbra is. 2. Van olyan szokásjog, mely a Codextől eltérő, az ilyent a Codex vagy a) megtűri, vagy b) hallgatag megszünteti, vag-y c) határozott ren delkezéssel megsemmisíti. a) Megtűri az olyan szokásokat („tolerari proterunt") melyek 100 év óta, vajsfy emberi emlékezetet meghaladó idő óta állanak fenn és az illető püspök véleményes jelentése szerint azoknak eltörlése nehézségekkel járna. b) Megszünteti az olyan szokást, melv a Codex rendelkezésével ellentétben áll, kivéve, ha a Codex maga másképen nem rendelkezik.