Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - A Corpus Juris Canonici és a magyar partikuláris egyházjog

221 c) Megsemmisíti és eltörli az olyan szokást, melyet a Codex határozott szavakkal kárhoztat. Az ilyen szokások, mint a jognak elfajulásai többé fel nem éledhetnek. A mi magyar szokásjogunk a Codexnek már ismert rendelkezésétől eltér ugyan, de már több százéves és Pázmán Péternek előterjesztésére a római Curia azt meg nem változtatta, sőt azután folytatott gyakorlatában 300 éven át megtartotta. így tehát annak érvényét kétségbe nem lehet vonni annál kevésbbé, mert ha ez a szokásjog most keletkezett volna, abban mint uj jogban is feltalálhatók azok a kellékek, amelyeket a Codex a szokásjog érvényéhez megkiván, nevezetesen: 1. Közönség, melyre a Codex kötelező ereje kiterjed. Ilyen közönség gyanánt itt van az a legalább 5 millió róm. kath. hivő, ami Csonka-Magyarországon a róm. kath. magyar egyházat alkotja. (Can. 26.) Ezeknek alkotmányszerü képviselője, a király és annak Curiája volt az, ki ezen szokást megalkotta. 2. A szokásjog alkotói tudatosan és azzal a célzattal alkották azt meg, hogy azáltal magukat kötelezzék „soienter a communitate cum animo se obiigandi". 3. Annak észszerűségét bizonyitja 900 éves fennállása. 4. Ugyanezen hosszú idő bizonyltja az illetékes egyházi felsőség beleegyezését is. 5. A pápának a püspökségek betöltéséről szóló jogánál oan. 329. 1431. a Codex a. vele ellenkező szokásról semmit se mond s egyáltalában a mi szokásjogunkat a Codex határozott szavakkal sehol sem reprobálja , mint ahogy ezt valóban feltaláljuk olyan szokásoknál, melyeket a Codex eltörölni akar (can. 403, 455,1417 síb.). Mindezen okoknál fogva mondhatjuk, hogy a mi magyar szokásjogunk „vim leais obtinet". Can. 26. Ha a mi magyar jogunk számára a Codex által felállított kateg'oriák közt helyet keresünk, lehet azt a privilégiumokhoz is számítani. Mert privilégium alatt értenünk kell a közönséges jogtól eltérő külön jogot, a mi magyar jogunk pedig ilyen. A can. 63. szerint pedig privilégium nemcsak élőszóval, vagy Írásosan, hanem törvényes szokás és praescriptio utján is szerezhető és „passassio centenaria vei immemorabilis inducit praesumtionem concessi privilegii" a különjognak birása egy száz éven át, vagy emlékezetet meghaladó időn át olyan praesumtiot létesít, mintha a privilégiumot az illetékes fensőség' közvetlenül engedélyezte volna. A mi magyar jogunk a Codex ezen megállapitásainak mindenben megfelel. Ebből következik: 1. Privilégium, nisi aliud constat, censendum est perpetuum. Can. 70. 2. Miután a mi jognnk nem egy személyt, hanem egy egész országot illet, arról lemondani nem is lehet. Can. 72. §. 3. 4. De mondhatjuk a mi magyar jogunkat Concordatumnak is. A Codexhez tartozó „Index analitico alphabeticus" szerint Concordatum = conventio. A Codex 1529. canonja azt mondja, hogy e Codex a contraetusokra nézve elfogadja a világi jogoknak a szerződésekre vonatkozó megállapitásait. Tehát Pactio duorum pluriumque in idem placitum consensus, vagyis mint az osztrák jog mondja: két fél egybehangzó akarata szerződés. Ilyen szerződés pedig' létrejöhet hallgatag belegyezéssel is. Ilyen hallgatag beleegyezés pedig a római Curia és Magyarország között már több száz óv óta áll fenn. •_ A Codex 3. canonja igy szol: Ezen Codexnek canonai a romai apostoli széknek a külön nemzetekkel való conventioját sem köz-