Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - A Corpus Juris Canonici és a magyar partikuláris egyházjog

218 Itt azonban már nehézségekre bukkanunk kétféleképen is. 1. Először, mert a most felsorolt jogi források nevei alatt érteni kivánt fogalmat a Codex sehol szabatosan meg nem határozza, ennélfogva a fogalmak jogi értékelése is bizonytalanná válik. 2. Egy második nehézség az, hogy az uj Codex csak saját megjelenése idején megállapított jogot, és a jövőben keletkezőket ismeri el, holott a mi jogunk ezelőtt kilencszáz évvel keletkezett olyan feltételek közt, amilyen feltételek ma már nem léteznek. De hát behatóbb vizsgálat e nehézségeket legyőzheti1. A jogi műszavak bizonytalansága ellen folyamodhatuuk IX. Gergely Decretumához, melynek végén (Lib. V. tit. 40.) De verborum signifieatione VI. és VIII. caputjában ez áll: „a szavakat nem hangzásuk, hanem értelmük szerint kell mérlegelni'^' es „nem a szavak betűjét, hanem azoknak értelmét kell vizsgálni". 2. Ami jogunk régiségét, vagyis a második nehézséget illeti, itt is megnyugodhatunk. Mert az uj Codex, ez az egész világ egyházra szóló korszakos alkotás, abban különbözik korszakunk hatalmasainak modern alkotásaitól, hogy a már itt talált fennálló joggal nem bánik el kíméletlenül, azt nem gázolja el, sőt ellenkezőleg, amennyi hatalommal és méltósággal, annyi kimélettel, méltányossággal, mondhatnók kegyelettel bontogatja a korhatag, régi épületet. Mielőtt saját kijelentéseit megtenné, mindjárt a már itt talált régi jogokról intézkedik,^ kiválogatja, gondosan azt, ami az u j jogrendszerben használható és átvehető és csak azt törli el, ami a változott viszonyok közt fenn nem tartható. Három elvi kijelentést is tesz uralkodó elv gyanánt általánosságban: 1. hogy az érvényben levő jogot megtartani kivánja és azokon csupán alkalmas változtatásokat kiván tenni (can. 6.); 2. hogy az uj törvények nem vonatkoznak a múltra, hanem csak a jövőre, kivéve ha a légi jogot névszerint megváltoztatja (can. 10.); 3 hogy a közönséges törvény semmi esetre se törli el a különös helyi jogokat, sem a különös személyeket illető helyi jogi megállapításokat (statútum), hacsak a közönséges törvény határozott szavakkal nem tenné (can. 22.). Most már nyugodtan foghatunk felvetett kérdésünk tárgyalásába. Disciplina, rítus, caeremonia. A Werbőezi idézett helyén talált tételeket nemcsak a mi magyar szempontunkból, hanem a Codex szempontjából is „jog"nak kell tekintenünk. Jog az, mert szabályt foglal magában, szabályozza azt a köztevékenységet, mit ma „kormánysás"-nak és „közigazffatás"-nsLk nevezünk. Kötelező szabály ez, mert az egyházhatalom szervezésében és annak működésében bizonyos rendet állapit meg és eélja a közönséges egyháznak céljával ugyanaz, t. i. a sailus animarum: Ha pedig ezen jogot az elmélet szempontjából rendezzük, akkor ezt az államjog-, illetve a közigazgatási joghoz tartozónak kell mondanunk. És pedig azon okoknál fogva, mert egyik tételnek tárgya a nagyobb egyházi hivatalok betöltésének módja. A másiknak tárgya a hivatal anyagi ellátásának alapja, vagyis a beneficium vagyonának sorsa abban az esetben, ha a beneficium hivatali hatásköre alany nélkül marad, vagyis ha a beneficium megüresedik. Tárgya megállapítani azt, hogy a nagyoibb egyházi beneficiumok betöltésének joga kit illet meg, a magyar királyt-e vagy a római pápát, vagy hogy Werbőezi állítása mellett maradjunk, hoffy a mi királyunkat és a római pápát mennyi rész illeti meg e közös ténykedésben'?