Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - A Corpus Juris Canonici és a magyar partikuláris egyházjog

217 ság a törvény életbelépése után fog- a szóbanlevő bűncselekmények nnatt elítélni. A tárgyalt jogszabályra vonatkozó több jelentős kérdéssel mas alkalommal kívánok foglalkozni. A Corpus juris Canonici és a magyar partikuláris egyházjog. Irta: Kosutány Ignác. A mi magyar partikuláris egy ház jogunknak egyik sarkalatos tételét megolvashatjuk Werbőczi Tripartitumának I. 10—13. titulusokban és ez abban áll, hogy: ^ az egész magyar királyságnak, valamint a hozzákapcsolt országoknak és alája vetett részeknek összes főpapjai, bármilyen méltóiságban és kitűnő rangban legyenek, minden beneíiciumokat Magyarország felséges királyainak adományaiból nyerték és birják. Az összes főpapoknak és egyházi férfiaknak a király az ő isíaz és törvényes örökösük, de nem ugy, hogy az eféle javakat és jószágokat az egyháztól elvehetné és elszakíthatná, hanem amennyiben azokat az egyházzal együtt leendő kormányzás végett más személyeknek adományozza épségben maradván az érsekségek és püspökségek megerősítésének joga, mely csupán a. szentséges római egyház hatósága alá tartozónak ismertetik. Ez a mi magyar jogunk. Ez a mi magyar jogunk élt Werbőczi előtt már ötödfélszáz év óta, a Tripartitum szerzője egyszerűen csak irásba foglalta azt a jogot, amit ő már itt találtÖ utána is élt ez a jog mind e mai napig. Hát ma él-e még? Ez lesz vizsgálódásunknak tárgya. Ezt a kérdést pedig azért keli felvetni, mert Werbőczi kijelentése két területen is mozog: a mi magyar országos jógiinkban és azonkívül még a kánonjog területén is. Semmi kétség aziránt, hogy ez a tétel a mi országos jogunknak élő része. De máskép állhat ez esetleg a kánonjogban, mert az 1918 május 19-én érviénybe lépett Codex juris canonici-nek 329 canonja ugy szól: „Episcopas libere nominat Romanus Pontifex", vagyis hogy a pápának kinevezési joga semmiféle korlátozást, semmi idegen befolyást nem szenved, már pedig a magyar jogunk a pápának kinevezési jogát egyedül csak a confirmatio megerősítés jogára korlátozza. A két tétel tehát egymással ellenkezésben áll. Miután pedig a magyar jog szempontjaitól annak érvényességéhez szó nem férhet, ennélfogva a kánonjog szempontjából kell azt vizsgálat alá vennünk. A Codex juris canonici a codexek természete szerint a kánonjogot a maga teljes egészéhen és kimeritőleg magában foglalja és felsorolja azon jogforrásokat is, melyeknek ilyen minőségét elismeri, és ezek: u. m. régibb törvények, canonok, szokás, rescriptumok, privilégiumok, dispensatiók, a praesumptio, praescriptio és a res judicata. Ezek között azonban a mi jogunk nem fordul elő. Kérdés már most az: lehet-e a mi jógiinkat ezen jogforrások közül valamelyikbe besorozni?