Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - A felülvizsgálattal élő fél csatlakozási joga

211 csatlakozási kérelmet érvényesíthetné, a kettőt együttesen azon­ban nem. A Pp. 533. §-a tehát nem állja útját annak, hogy ugyanaz a tél — természetesen a törvényben megszabott határidők és egyéb teltételek megtartása mellett — a fellebbezési biróság Ítéletének egyik részét felülvizsgálati, másik részét pedig csatlakozási kére­lemmel támadja meg. Amint nem állja útját annak sem, hogy akármelyik fél a már beadott felülvizsgálati kérelmét a felül­vizsgálati határidő eltelte előtt ujabb felülvizsgálati kérelemmel egészítse ki, vagy esetleg — az előző felülvizsgálati kérelemnek egészben vagy részben való visszavonásával — megváltoztassa. Ezzel teljesen egy tekintet alá esik a felülvizsgálati kérelemmel élő félnek az ellenfele felülvizsgálati kérelméhez való csatlakozása, minthogy a csatlakozás nem egyéb, mint a törvényben meghatá­rozott feltételek mellett a felülvizsgálati határidő eltelte után elő­terjeszthető felülvizsgálati kérelem.7 Minthogy tehát a Pp-nek a P. VII. 3631/1923. számú kúriai határozatban idézett szakaszai közül egyik sem korlátozza, a felül­vizsgálati kérelemmel élő felet abban, hogy felülvizsgálati kérel­mét a törvényes határidőn belül előterjesztett ujabb felülvizsgá­lati kérelemmel, vagy pedig az ellenfele felülvizsgálati kérel­méhez ugyaucsak törvényes időben történő csatlakozással ki­terjessze és minthogy ilyen korlátozást a Pp-nek más rendelke­zéseben sem lehet feltalálni: ezért az emiitett kúriai határozat álláspontját csak abban az esetben lehetne helyesnek elfogadni, ha az valamely általánosabb jogelvből következnék szükségszerűen. Ilyen általánosabb jogelvre utal a P. III. 140/1924. számú kúriai határozat, amikor a csatlakozási kérelem visszautasitását a követ­kezőképpen indokolja: „Az a fél, aki a fellebbezési bíróság Ítéletét törvényes időn belül felülvizsgálati kérelemmel megtámadta, igénybe vette és ki is merítette a Pp. szerint rendelkezésére állott jogorvoslatot, miből okszerűen következik, hogy ő a másik fél felülvizsgálati kérelméhez már nem csatlakozhatik." Ez az okfej­tés, ugy látszik, azon a felfogáson alapszik, hogy valamely jognak részben való érvényesítése általános szabályként kimeríti, fel­emészti az érvényesített jogot a maga egészében ugy, hogy annak azt a részét, amelyet a jogosult az első alkalommal nem érvénye­sített, utóbb már rendszerint nem érvényesítheti. Ilyen általános szabályt azonban sem az anyagi, sem az el­járási jog nem ismer. Ami különösen a perjogot illeti, ha ennek a körében volna ilyen általános szabály, amelyet a törvénynek külön rendelkezése nélkül is alkalmazni kell, akkor ebből nemcsak az egyszer használt jogorvoslat tartalmához való kötöttség, hanem ugyanúgy pl. az is következnék, hogy a kereseti kérelmet a per folyamán felemelni nem szabad, holott tudvalevőleg ezt a jog­gyakorlat teljes egyértelműséggel megengedi. Tévedés volna pedig azt mondani, hogy ez csak a Pp. 188. §-ának 2. pontjában foglalt ki­vételes rendelkezésnél fogva van megengedve. Ellenkezőleg, külö­nös rendelkezés (id. §. 1. bek.) a keresetváltoztatásnak eltiltásához keilett ős csak ez alól a tilalom alól veszi ki a Pp. 188. §-ának 2. pontja a kereseti kérelem felemelését annak kimondásával, hogy az a'kereset megváltoztatásának nem tekintendő. Ha tehát a kere­setváltoztatás törvényben foglalt tilalmán tul olyan általánosabb tilalom is volna, amilyent az előbb ismertetett álláspont feltételez, akkor annak a kereseti kérelem felemelésére is ki kellene terjednie, tekintet nélkül arra, hogy az keresetváltoztatásnak tekintendő-e vagy sem. 7 U. igy Magyary i. m. 570. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents