Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Szovjetoroszország magánjogi intézményei

15 állit be, amellyel az egész magánjog a kommunista állam szolgála/lába állíttatik és ezzel mintegy közjogi jelleget nyer. A magánjog egész birodalma felett ott lebeg az egyes magánjogokra minden pillanatban lecsapni kész Damoklesz kardként a kommunista állam mindenhatósága. Legyen szabad azonban mindezt a Ptkv. idevonatkozó néhány pozitív rendelkezésén bemutatni. A Ptkv. 1. §-a következőkép rendelkezik: „A magánjogokat törvényes rálelem illeti meg, kivév azokat az eseteket, amidőn azok saját szociális és gazdasági rendeltetésükkel ellentétesen gyakoroltatnakE törvényi rendelkezés folytán tehát minden egyes magánjog érvényesítésénél mindenekelőtt azt kell vizsgálni, illetve megállapítani, vájjon a magánjog szándékolt érvényesítése nem ellenkezik-e a jog kommunisztikus értelemben vett szociális és gazdasági rendeltetésével? E megállapítást a végrehajtó hatalomnak ás a kommunisía part központi választmányának teljesen kiszolgáltatott, a függetlenség legcsekélyebb követelményeivel sem rendelkező bíróság eszközli. Ez a bíróság e kérdés eldöntésénél kétségkívül alapul fogja venni a Ptkv. 4. §-át, amely szerint „az állam a magánjogi jogképességet a polgároknak az állam termelő erőinek kifejlesztése céljából engedélyezi ós e törvényszakasz alapján kétségkivül meg fogja állapítani, hogy a szcciílis és gazdasági rendeltetés" alatt a proletár állam osztály-érdekeinek előmozdítását kell érteni. Annáik az illusztrálására pedig, hogy a biró ennek a kérdésnek eldöntésénél milyen mentalitással fog eljárni, hivatkozom a Bíróságok szervezetéről szóló 1922. évi Statútum 11. §-ára, amely szerint „a bíró ítélkezéséhen a dolgozók tömegének érdekeit köteles védelmezni". Végül hivatkoznom kell a Pp.-ra is, amely •szerint: „abban az esetben, ha valamely vitás kérdés eldöntésére törvényes rendelkezés nincs, a szovjetjog általános alapelvei és a szovjetkormány általános politikája az irányadó." Ily körülmények között nincs az a magánjog, amelybe a biró azon a cimen, hogy antiszociális módon gyakoroltatott, bele ne köthetne és annak gyakorlásit meg ne akadályozhatná. A Ptkv. 30. §-a kimondja, hogy az a jogügylet, r amely az állam nyilvánvaló károsítására irányul, semmis. E § értelmében az állam magánjogi természetű érdekei eayszerűéin föléhe vannak helyezve, az egyén magnnjogi érdekeinek. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a kommunista állam nemcsak hatóság, de egyben a legnagyobb, bár nem mindig a legszerencsésebb iparos és kereskedő, könnyen beláthatjuk, hogy e § segélyével az iparüző állam bármelv versenytársát lehetetlenné teheti, bármely perbe beavatkozhatik, bármely gazdasági érdeket azon a cimen, hogy állami érdekbe ütközik, megsemmisíthet. A Ptkv. elismeri egy bizonyos meghatározott szük 'körben ugy a törvényes, valamint a végrendeleti öröklési jogot, de csupán 1ÓÓ00 arany rubel értékig. Kimondja, azonban, hogy amennyiben az örökösök (az öröklés ímegnviltától számítandó) hat hónapon belül nem jelentkeznek, az örökség az államot illeti meg. A Ptkv. kimondja továbbá azt is (431. §.), hogy az örökösök semmiféle nyilvános hirdetmény utjnn az örökség elfoaadására fel nem hívhatók. Ha már most figyelembe vesszük, hogy az óriási kiterjedésű Oroszországban az érintkezés mily nehéz, tisztában lehetünk azzal, hogy a fent irt rendelkezések nem egyebek legális vagyonkobzásnál. Ugyanezt kell mondanom a Ptkv. 344. §-áíról, amely ugyancsak hat hónapban szabja meg azt az időtartamot, ameddig az örökös az örökhagyó tartozásáért felelőséggel tartozik. A hat hónapon belül be nem jelentett tartozások nem létezőnek tekintendők.