Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Szovjetoroszország magánjogi intézményei

16 Fen több említést tettem arról, hogy a Ptkv. 30. j-a. értelmében semmis a jogügylet, ha az állam nyilvánvaló kárositésára irányul. Ilyen okokból belkövetkezett semmiséi? esetében, mondja a törvény (147. § ), egyik szerződő félnek sincs joga visszakövetelni azt, amit a szerződés alapján a'másik féltől kapott. Ezeket a rendelkezéseiket fiiiég össze lehet egyeztetni, a mi magánjogi felfogásunkkal, de jogérzetünkre valós-figgal megsemmisítőén hat a Ptkv. 402. §-a, amely akként rendelkezik, hogy az a szerződő fél, amely a fenti esetekben semmis ügvletből kifolyólag valami gazdagodásra tett szert, ezt a jogalapnélküli gazdagodást az állam részérc kiszól f/áltatni tartozik. Ha tehát egy ingatlan eladása esetében az adásvételi ügylet éillami érdek okából semmisnek nyilánittatik, mindkét szerződő fél köteles kiadni az államnak azt, amit a semmissé nyilvánított ügyletből kifolyólag kapott, vagyis a vevő ez ingat? lant. az eladó a vételárat. Nem mulaszthatom el egy szerényen meghúzódó rendelkezés. (49. <;.) idézését sem, amely szerint a bíróság a/ elévülési határidőt meghosszabbíthatja, ha annaik elmulasztását elegendőéin megokoltnak találja. Ez a § a végrehajtó hatalomnak telejesen kiszolgáltatctt os'ztályhiróság által alkalmazva egyszerűen a jogegyeulőtlenség kodifikálásának tekinthető. Összefoglalva a mondottakat, az összes magánjogok az állami mindenhatóság általi engedél vezeitség forrná jában jelennek meg. Ez az < ngedélyezettség azonban szintén •nem egy befejezettvalami, mert mögötte az egész vonalon ott lebeg a visszavonható1sqa lehet ősé ne. Ezek után legyen szabad áttérnem a szovjet-magánjog anyagi rendelkezéseinek rövid ismertetésiére. A magánjog legfontosabb alapintézménye, bázisa, amelyen annak egész monumentális szervezete fid épül, az egyéni tulajdon. Lássuk teliéit mindenekelőtt, hogy milyen alapelvek szerint van Szovjet Oroszországba n a tulajdon intézménye megszervezve, mert ez határozza meg azután az egész szovjet-magánjog jellegét. A Ptkv. a tulaj doninak három válfaját különbözteti meg: ezek 1. Az állami, más néven naticmalizált és komniunizált tulajdon. 2. Az egyesületi tulajdon. 3. A magán vagy individuális tulajdon. Lássuk ezeket a kategóriákat egyenként. Kizárólag csak állami tulajdon lehet a föld, tehát az ország' egész területe, továbbá a közhasználatra szolgáló vizek, a vasutak és azok guruló tartozéka, végül a légi jármüvek (53. §.). Ezzel szemben magántulajdon tárgyai lehetnek a következő dolgok: 1. Mindazon épületek, amelyek nem lettek kommunizálva. 2. Kereskedelmi vállalatok. 3. Iparvállalatok, de csak azok. amelyek a kis ipai körét meg nem haladják, vagyis olyanok, amelyek a vállalat niinrniőségéhez képest legfeljebb 10, illetve 20 munkással dolgoznak. 4. Fegyverek és termelési eszközök, pénz. ért ék papírok valamint egyéb értéktárgyak, nevezetesen arany és ezüstérmek, külföldi valuta, a háztartáshoz, gazdálkodáshoz és személyes szükségletekhez szükséges tárgyak, árucikkek, amelyek eladása nincs tiltva és általában ingó dolgok, amelyek forgalomba hozatala nem tilos. A földbirtokra vonatkozó magántulajdon a föld teljes egészének nat ionalizálása folytán, mint fentebb említ ettem, ki van zárva. Ehhez képest a földnek adás-vétele, zálogjoggal terhelése ajándékoz'wa. vagy végrendeleti hagvományozása nem fordulhat elő. Önként felmerül tehát a kérdés, miként történik ezeknek az