Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - A nemzetközi döntőbíróságok és bíróságok határozatainak kötelező ereje illetékességük kérdésében, különös tekintettel az erdélyi földbirtokreform végrehajtása tárgyában felmerült magyar-román vitás esetre

201 hágai döntőbíróság kifejezésre juttatta, mint azt Nippold helyesen kiemeli, hogy az első határozatot, az állitott semmisség ellenére, „eigentlich als definitiv betrachtet und dass er in eine Prüfung der Nichtigkeit nur auf den besonderen Wunsch der Partéién einzutreten gedenkt."17 III. A hágai békeokmányoknak az előző szakaszban kifejtett keletkezési történetéből világosan és egyértelmüleg következik, hogy a szerkesztők egyetértettek abban, hogy a kellően meghirdetett határozatnak semmisség okából való megtámadását addig mindenesetre ki kell zárni, amig bírósági felülvizsgálati fórum fel nem állíttatik. Mert az volt a véleményük, hogy a nemzetközi jogbiztonság érdekében jobb az összes döntéseket merőben kötelezőknek nyilvánítani, mint annak megitélését, vájjon semmisségben szenved-e a határozat, magának az elmarasztalt államnak átengedni. Ennélfogva kétségen kivül helytelen, ha Fauchille azt állit ja: „Les conventions de la Haye de 1899 et de 1907 n'ont pas envisagé les cas de nullité d'une sentence arbitrale. Elles ont ainsi laissé Les choses en l'état antérieur. Les juristes pourrant donc continuer comme auparavant á enseigner que dans certains cas, quitte á déterminer lesquels, une sentence arbitrale est évidemment nulle."18 Azonban, habár a szerkesztők akarata kétségen felül oda irányult, hogy — mindenesetre a jogorvoslati fórum felállításáig — minden semmisségi ok merőben kizárassék, ez az akarat nézetem szerint a hágai okmányokban nem talált teljes kifejezésre. Kötelező szerződési szabályok azonban csak annyiban jönnek létre, amennyiben a szerkesztők akarata a szerződés szövegében megfelelő kifejezésre talált, mert nem a puszta akarat, hanem icsak a nyilvánított akarat teremt jogot. Ha már most a szerződésszöveget magát abban az irányban vizsgáljuk, hogy vájjon érvényre juttatja-e az excés de pouvoir miatti semmisségi okot, akkor a következő képet nyerjük: A nemzetközi vitás esetek békés elintézése iránti megállapodásnak már idézett 73. cikke a döntőbiróságot nem hatalmazza fel merőben az illetékessége felől való döntésre, hanem csupán megengedi neki „á déterminer sa compétence en interprétant le compromis ainsi que les autres traités qui peuvent étre invoqués dans la matiére ..." Ebből az következik, hogy a döntőbiróság határozata a saját illetékességié felől a peres fellökne nem minden körülményeik között kötelező, hanem csak akkor, ha a döntőbiróságot beállító szerződéseknek értelmezése gyanánt jelentkezik. A 73. cikk tehát még ismeri az excés de pouvoir-t. Ez azonban ennek a szabálynak az értelmében nem forog fenn már akkor, ha az egyik pereis fél vagy aikáir a tudományos magyarázat azon a véleményen van, hogy a döntőbiróság átlépte hatáskörét {anyagi •excés de pouvoir), hanem csupán akkor, ha a döntőbíróságnak a " I. m. 36. 1. 18 Traité de droit international public, 1926. tome 1-er, troisiéme partié, p. 565. s köv. Ugyanily értelemben Meurer Chr. is: Die Haager Friedenskonferenz. I. 1905. 349. 1.