Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Szovjetoroszország magánjogi intézményei

13 szik, azzal, hogy parancsai csupán akkor és ott nyerjenek alkalmazási, amidőn és ahol akaratunkat kifejezésre juttatni elmulasztottuk. A magánjog tehát az egyén gazdasági autonómiájának állami elismerése. A kcmmuiiisztikus államfelfogás annak az állítólagos igazságnak felismerésén alapszik, hogy az egyén gazdasági autonómiája és ezzel kapcsolatban a gazdasági javak szabad forgalma, ós elosztása, az államot alkotó egyedek túlnyomó részének gazdasági tönkrejutéisát helyesebben keveseknek indokolatlanul kedvező helyzetbe juttatása mellett a túlnyomó többségűek gazdaságilag ki nem elégítő helyzetbe való rögzítését eredményezi. A Kommunista állam tehát nem tűri meg az egyén gazdasági autonómiáját és ez autonómia gazdasága eredményeit, ha nem maga gondoskodik az egyedek összes életviszonyainak rendezéséről és intézéséről hangoztatván, hogy az állani teljhatalmú, az egyének összes életviszonyaira kiterjeszkedő rendelkezési joga mellett valamennyi egyév gazdasági szükségletéről egyenletesen és kielégítően lehet gondoskodni. Ezzel az összes egyéni, illetve mag'ángazdsági életviszonyok szabályozása közjoggá vált s a magánjog szüksége sőt lehetősége is megszűnt. Ehhez az elvi álh'ispoutihoz következetesen a Kommunista államformát életbeléptető Szovjetorcszország' megszüntette mindazokat a Gazdasági és jogi intézményeket, amelyek az egyén gazdasási önállóságát szolgálták és az összes termelési eszközök ni cionalizálásával az állam vállalta magára mindazoknak a feladatoknak elvégzését, amelyeket addig a magángazdaságok végeztek el. Ennek a nagy politikai átalakulásnak a külső megjelenési formr'tia a rombolás volt, A nemesség, a régi hivatalnok és birtokososztály, valamint a polgárság csaknem teljes kiirtása tette csak lehetővé az uj árkmgondolat uralomra emelését. Alig is maradt meg más, mint a parasztság és munkáság Névleg ennek a két osztálynak úgynevezett proletárdiktatúrája, tényleg azonban a 600.000 tagból álló orosz Kommunista párt, helyesebben a pía-t központi választmányának despotizmusa kísérelte meg a Kommunizmusnak vagyis az állami mindenhatóság rendszerének megalapítását. A Kommunizmiis elveinek gyakorlati megvalósítása mindaddig programszerüleg haladt előre, amíg a Kommunista államnak csupán felállításáról volt szó. mert hisz ehhez lényegileg' csak rombolás volt szükséges, de azonnal előtűntek a helyzet óriási nehézségei, mihelyt a régi állam romjain felállított uj államformának működését meg kellett kezdenie. A remélt proletárjólét helyett bekövetkezett teljes gazdasági, társadalmi és erkölcsi lezüllés csakhamar meggyőzte az irányadó köröket arról, hogy a Kommunizmus elveinek következetes megvalósítása leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Be kellett lá^niok azt, hegy a Kommumisztikns államehnélel a legapróbb részletekig való kidolgozottsága mellett is egyről, a legfontosabbról megfeledkezett, arról nevezetesen, hogy az állam oem egy élettelen mechanizmus, amely eg"y külső mozgató erő hatása alatt végzi működését, sem pedig egy egységes organizmus, mint a növény, amely egyetlen biológiai gondolat irányítása mellett végzi életműködését, hanem számtalan egymásra utalt apró organizmus sajátságosan kialakult szervezete. Egy-egy ily apró organizmus neve emífoer, amely szeret és gyűlöl, örül és szenved, érez és gondolkc (lik, mindmegannyi egyegy öncél, amely esytől-egyig át van hatva saját jelentőségének ós egyéni élethivatásának tudatától. A Kommunizmusnak tehát meg kellett hajolnia az emberi természet sajátszerű alkatán felépült gazdasági élet természeti törvényei előtt és számolnia kellett