Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Szovjetoroszország magánjogi intézményei

12 dációs rendszabálya (232. cikk a), a másik oldalon mafjyar vagyon entente-hatalom területén (ó-teriilet); amely ententc-halalom rendelkezése alá jutott. (232. cikk b). Ebben található meg a másik elvi különbség a 232. cikk a) és b) pontjában szabályozott kétrendbeli likvidáció között. , (Folytatjuk.) Szovjetoroszország magánjogi intézményei. Irta: Dr. Zachár Gyula. I. A jog az ennberi együttélésnek a közület akaratán alapuló kötelező rendje. Legsa játságosabb tulajdonsága az, hogy rendelkezéseit nem egyedül azok tartalmi helyességére, célszerűségére vagy meffSZ0ikt;íls;'igá ra alapítja, hanem azoknak kény szer rendszabályokkal, u. n. sanctióikikal szerez érvényt. A közület azonban nem egyéb, mint az azt alkotó egyének szerves összesóge, quasi organizmusa, miniélfogiva a közület, illtetve állam életműködése, fejlődése, annál teljesebb, annál tökéletesebb lesz, mennél inkább számithat az egyének célirányos tevékenységiére. „Membra sumus ccrporis magni," mondja Semeea— „Societas niostra," mondja ugyanő lapidum fernicationi similllima est, qu£S casura, nisi invicim obstarent, hoc ipse sustinetur." Viszont az egyének ily tevékenységre annál inkább lesznek képesek, mennél nagyobb fejlettséget, mennél nagyobb tökélyt képesek elérni a közület, az állam, kebelében. Az állam ereje, hatalma tehát egyenesen függő helyzetben van saját tagjainak fejlettségi fckátói!, erőkifejtési képességétől. Ehhez képest az álltamnak elsőrendű érdeke, hogy az egyének részére mennél nagyobb fejlődési lehetőséget 'biztosítson, azt az anyagi jóiéit és az erkölcsi tökély mennél magasabb fokára emelje. Az eddigi államalakulatok ezt akként vélték megvalósítani, hogy az egyénnek a közület keretéhen bizonyos szalbad, önálló imozgási tevékenységi lehetőséget biztositettak, azt az állam öncélúsága mellett bizonyos fokig ugyancsak öncélúnak tekintették és ezzel képessé tették saját érdekeinek, életcéljainak, önálló,, független előmozditá-séra, és ezzel a tökélv, a gazdasági és erkölcsi haladás beláthatatlan fokáig való fejlődésre. Az állam végtelen fejlődésre képes öncíiluságának ezzel az egyén, mint társadalmi elem öncélúsága lesz a leghathatósahib bizonyítéka. Az egyénnek öncélul való felfogásával a jogszabrilyok egy sajátos csoportja lép előtérbe. Nevezetesen azok a rendszabályok, amelyek hivatva vannak az egyén öncéluságát és szabad tevékenységét elismerő és szolgáló társadalmi berendezkedés fentartását és annak zavartalan működését biztosítani. Ezeknek a szabályoknak az összege adja a magánjogot. „Privatum ins est quod ad sing-ulcrum utilitatem pertinet." Miinél tökéletesebben jegeoesedik ki. minél hathatósabban érvényesül a közület szervezetében az elemek öncélnsága, annál tökéletes ebben fognak kialakulni azok az intézmények, amelyek az egyén életeiéi jakiak előmozdítására •szolgálnak és annál jobban fog előtérbe nvomiulni a magánjog. A ni a gr in jog legjellemzőbb sajátsága, hogy renéjsizerkit nem •tartalmaz, kényszerítő, parancsoló rendszaibályokat, túlnyomó részében nem cogens, hanem disnositiv természetű. A magán életviszonyok rendezését túlnyomórészben az egyének autonóm hatáskörébe n > alja Reánk bízza, hogy háziunkat, földünket, pénzünket miként kezeljük, szerződéseket miként kössünk, vagy oldjunk, halálunk esetére miként rendelkezzünk stb. Rendszerint megelég-