Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - A kir. Kuriának a kamatról szóló döntései

183 delnies teljesítése által a törvényes késedelmi kamat mértékét megüalaclo kart szenvedett pénzünk értékének állandó csökkenése ^MSYVVTV5izonyos, hogy a pénz értékének állandósulásával az 1923:XXXIX. t.-c. 2. §-a első bekezdésének ez az indoka elesett s ezért azok, akik azt állítják, hogy az 1923:XXXIX. t.-c. csak a pénz értékének csökkenéséből származó kárt akarta leszámítolni, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az értékálló pénz beköszöntése óta keletkezett tartozásokra az 1923:XXXIX. t.-c. 2. §-a első bekezdésének rendelkezéseit alkalmazni többé nem lehet. Az ezen a felfogáson levők azonban felejtik, hogy az 1923:XXXIX. törvénycikk megalkotásának a pénz értékcsökkenéséből származó kár elhárítása bár egyik legfontosabb, de mégsem kizárólagos oka volt; hogy ez utóbbi okokra nézve az 1923:XXXIX. t.-c. hatályát meghosszabbító 1925:XXXVII. t.-c, amely a pénz értékének állandósulása után alkottatván, a pénz értékének csökkenését és annak következményeit hallgatással mellőzi, újból akként nyilatkozik, hogy a törvény megalkotásának idején fennállott gazdasági helyzet, különösen a hitelszerzés ismeretes nehézségei még nem engedik meg a régi kamattételekhez való visszatérést és igy a pénztartozás késedelmes teljesítése a jelzett időben fennállott hitelviszonyok közt is olyan hátrányokkal sújtaná a hitelezőt, amelyek ellenében a törvényes késedelmi kamat kellő kárpótlást nem nyújtana. Azokra a körülményekre ennélfogva, amelyek az 1923:XXXIX. t.-c. 2. §-a első bekezdésének a pénz értékének állandósulása vitán keletkezett tartozásokra való alkalmazását jelenleg is indokolják, az 1925:XXXVII. t.-c. megokolása mutat rá. Ezek a körülmények pedig, mint már emiitettem, a gazdasági helyzet mostohasága, a hitelszerzés nehézségei, amelyek még most sem teszik lehetővé a régi kamattételekhez való visszatérést. Ezek a körülmények motiválják tehát a Kúria 33. számú polgári jogegységi döntvényét, amely ezért kimondja, hogy az 1923:XXXIX. t.-c. 2. §-ának első bekezdése értelmében járó magasabb kártérítést az olyan pénztartozás után is meg lehet állapítani, amelynek keletkezése óta a pénz értéke számbavehető módon már nem csökkent. Ugyanezeken a megfontolásokon alapszik a 34. számú polgári jogegységi döntvény is, amely igy szól: Ha a késedelmes adós pénztartozását akár bírói ítélet, akár szerződés alapján átértékelt (valorizált) összegben köteles fizetni, ebben az esetben az 1923. évi XXXIX. t.-c. 3. §-a, illetve az 1925. évi XXXVII. t.-c. értelmében a késedelem idejére az 1923:XXXIX. t.-c. 2. §-ának második bekezdésében meghatározott mérsékelt összegű kártérítés jár, amelyet azonban a bíróság a törvényes késedelmi kamat mértékéig is leszállíthat. Ez utóbbi határozat nem is egyéb, mint a törvény rendelkezésének ismétlése. Mind a két határozat a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítés jogalapját egységes nevezőre hozza, kifejezvén azt, hogy e kártérítés alapja az 1925:XXXVII. törvénycikk megokoíásában kifejezésre jutott az a körülmény, hogy a gazdasági helyzet még most sem stabilizálódott és a hitelszerzés még most is nagy nehézségekkel jár. Ennek a kártérítésnek megítélésére nézve valóban közömbös az, hogy a pénztartozás keletkezése óta a pénz értéke milyen mértékben csökkent. De nagyobb érdeklődésre számithat és ezért bizonyara mélvebb hatást is fog kelteni a 35. számú polgári jogegységi döntvény amely szerint az 1923:XXXIX. és az 1925:XXXVII. t.-c. intézkedései nem érintik az 1877:VIII. t.-c.-nek a kamatláb magasságát megállapító rendelkezéseit. Ehhez képest a bíróság az 1877. évi VIII. t.-c. 9. Í-a alá, vagy más törvény eltérő rendelkezése alá 13*