Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - A felülvizsgálat kizárásának a kérdése a kir. ítélőtábla mint fellebbezés bírósága ítélete ellen a pertárgy értékére tekintettel

valódi szándékával egybevágó értelmezést nem lehetne-e most már fenntartani a PP. 521. §. I. bekezdése ama mondata értelmezésében is, hogy ha a per tárgyának az értéke a felülvizsgálati értéket meg nem haladja, a törvényszéknek, mint fellebbezés biróságának Ítélete ellen felülvizsgálatnak nincs helye és pedig fenntartani akként, hogy a kir. Ítélőtáblának, mint fellebbezés biróságának Ítélete ellen sincs helye felülvizsgálatnak azon az értékhatáron alul, amelyen alul a kir. törvényszók másodfokú ítélete ellen nincs helye annak. T. i. mint fentebb érintve volt, a törvényhozó voltaképpen csak a kir. törvényszék másodfokú ítéletére nézve felvett korlátozó értékhatárnál magasabb felülvizsaálati értékhatárt nem kívánt engedni a kir. Ítélőtábla Ítélete ellenében. Arról az esetről pedig, amikor a kir. Ítélőtábla másodfokú ítéletével megbírált pertárgy értéke kisebb a jelzett felülvizsaálati értékhatárnál, hallgatott. De csak azért hallgatott, mert nem gondolt arra, hogy ez az eset is lehetséges. Ellenkező esetben nyilván kimondotta volna, hogy hasonló perérték létében a kir. Ítélőtábla másodfokú ítélete ellen is ki van zárva a felülvizsgálat. Koilönösen tekintettel a miniszteri javaslatban a felülvizsgálat kizárására vonatkozó s a törvényhozó intencióját feltáró következő megokolásra is: „Ezeknek a csekély értékű pereknek már a törvényszék fellebbezési bíróságánál ügyvédi képviselettel tárgyalása, továbbá a felülvizsgálati eljárásban kötelező ügyvédi képviselet ós a felülvizsgálat bélyegköltsége olyan súlyos teherként nehezednék mind a két peres félre, hogy az a per tárgyának csekély értékével semmi arányban sinos; nem egyszer fordulna elő az az eset, hogy a perköltség összege a per tárgyának értékét meghaladja." Emez okok még nyomatékosabban szólnak a táblai másodfokú Ítélet elleni felülvizsgálat kizárása mellett ugyanaz értékhatárig. Ugyanezek megfelelően állanak a 476. §. II. bekezdésére nézve is, amennyiben ott is az az alig érthető szabályozás van, hogy csak a kir. járásbíróság, de nem a kir. törvényszék is itél első fokon végérvényesen az ott felsorolt perekben és meghatározott értékhatárig. De helyesebb volna a kir. járásbíróság ítélete ellen a fellebvitel korlátozását csak a községi bíróságtól oda vitt perekre szorítani. A többi perben pedig a kir. járásbíróság ítélete ellen a fellebbezést általában meg kellene engedni. Ezzel elesnék annak a kérdésnek a jelentősége is, hogy a költségviselés kérdésében van-e helye fellebbezésnek, ha a keresetet a költségre csökkentette a felperes. Hiszen a kir. törvényszék elsőfokú Ítélete ellen is ma helye van fellebbezésnek a költségekre mérsékelés esetében is. A németbirodalmi ZPO. 546. §-a értelmében is ki van zárva a felülvizsgálat a megállapított értékhatáron (4000 j. márkán) alul általában. Az osztrák CPO. 502. §-a pedig akként rendelkezik, hogy „bagatell ügyekben a fellebbezés bírósága döntése ellen a további jogorvoslat ki van zárva"^ és „a fellebbezési bíróság helybenhagyó Ítélete ellen a felülvizsgálat megengedhetetlen, ha a pertárgy, amely fölött a fellebbezés birósáaa döntött, pénzben vagy pénzértékben .... összeget meg nem halad." Az elmondottakból kifolyóan a törvényértelmezés szabályai követésével a bírói gyakorlatnak is módjában volna a kiemelt anomáliát kiküszöbölni. Ha pedig mégis a törvényhozás intézkedésére volna szükség, legyen szabad e kérdést az illetékes faktorok szíves^ figyelmébe ajánlani alkalomadtán a helyes rendezés iránt szükséges lépések megtétele végett. A 476. II. bekezdéséből csak a „járásbíróság", az 521. §. II. bekezdéséből pedig csak „a törvényszéknek, mint" szavak kihagyásáról van szó.