Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Az üzletszerű bűncselekmények a novella után

171) Az üzletszerű bűncselekmények a novella után. Irta: Di. Berszán Miklós, budapesti kir. törvényszéki titkár. Az 1928. évi büntetőnovella a megrögzött bűntettes fogalmának ^felállításával egészen nj csapást vágott büntetőjogunk rendszerében. Érdekes kérdés annak vizsgálata, hogy ezen u.i fogalom felállítása mennyiben érintette az eddigi büntető jogunkban már meglevő rokonfogalmakat. Ilyen rokonfogalomnak elsősorban az üzletszerű bűnözés mutatkozik, amely a novella 36. §-ában a szigorított dologházba utalás egyik vagylagosan megállapított előfeltétele gyanánt szerepel, de amelyet egyúttal több eddigi hatályon kivül nem helyezett törvényes rendelkezés egyes bűncselekményeknél minősítő körülménynek nyilvánít. Az üzletszerűen elkövetett bűncselekmények szigorúbb elbírálása eddig is lépésről-lépésre hódított tért büntető jogunk fejlődésében. Maga a Btk. még csupán egyetlen esetben, az orgazdaságnál nyilvánította az üzletszerűséget minősítő körülménynek. Ennek oka nyilván az. hogy ennél a bűncselekménynél a legkézenFekvőbb az üzletszerű elkövetés lehetősége és fokozott veszélye. Itt fordulhat ugyanis leginkább elő, hogy valaki a szó betűszerinti értelmében üzletét az orgazdaságra alapítja, áruit rendszeresen tolvajoktól szerzi be. Az 1883 :XXV. t.-c. az üzletszerűséget minősítő körülménnyé tette az uzsoránál is. amit szintén könnyen lehet élethivatásszerűen folytatni. A Bn. az üzletszerűséget, mint minősítő körülményt kiterjesztette a lopásra és a kerítésre, végül az 1920:XV. t.-c. kiterjesztette az árdrágító visszaélésekre. Ezt a következetesen megnyilvánuló jogfejlődési tendenciát tetézi be a mostani novella, midőn bizonyos feltételek alatt az élet, szemérem és vagyon elleni összes büntettek üzletszerű elkövetését a szigorított dologház határozatlan tartamú büntetésével rendeli büntetni. Önkéntelenül is felmerül itt az a kérdés, hogy a novella 36. ^-ának ez a messzemenő rendelkezése nem absorbeálja-e teljesen és nem teszi-e tárgytalanná az üzletszerűségre vonatkozó eddigi elszórt törvényes rendelkezéseket. Ezen kérdés eldöntésénél mindenekelőtt azt kellet vizsgálni, hogy az üzletszerű bűnözőt a novella a megrögzött bűntettes általános kategóriája alá sorolja-e, vagy azzal egyenlő elbírálás alá eső, de külön kategóriának tekinti. A novella III. fejezetének cime „a megrögzött bűntettesekről". Ez arra látszik vallani, hogy a 36. §. első bekezdésének végén zárjelben emiitett megrögzött bűntettes alatt az ezt megelőző mondatban emiitett mindkét kategória értendő, tehát ugy az üzletszerű bűnöző, mint az, aki bűncselekmények elkövetésére állandó hajlamot mutat. Ennek kiemelése azért rendkívül fontos, mert a megrögzött bűntettes kifejezés ezenkívül mindössze még egyszer fordul elő a 37. §. második bekezdésében, amely szerint annak megállapításánál, hogy megrögzött büntettes-é a terhelt, figyelembe kell venni egyéniségét, életmódját, életviszonyait és a bűncselekmények elkövetésének körülményeit. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan könnyen alkalmazható a 36. §-ban vagylagosan emiitett esetek közül a másodikra, mert azt, hogy valaki a bűncselekmények elkövetésére állandó hajlamot mutat-e. a felsorolt szempontok mérlegelése nélkül nem fs lehet eldönteni. Az üzletszerűség ellen-