Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - A helyreigazítási jog reformja

1 /4 tehát a felelős szerkesztő ezért a vétségért felelősségre nem vonható. Ellenben a helyreigazító nyilatkozatban foglalt más bűncselekményért esetleg felelősségre vonják a felelős szerkesztőt, aki pedig talán bírói ítélet alapján közölte lapjában a kérdéses nyilatkozatot. Ebből a helyzetből más kiflit nincs: a felelős szerkesztőt mentesíteni kell a helyreigazitási kötelezettség alól akkor is, ha a helyreigazitási nyilatkozat bűncselekményt tartalmaz. — Tudjuk jól. hogy lehetnek esetek, amikor lehetetlen valamely közleményt helyreigazítani mások becsületét is érintő állitások bevonása nélkül. Mi erre az esetre is mentesitenők a felelős szerkesztőt a közlési kötelezettség alól, ellenben módot adnánk a helyreigazításra jogosult félnek arra, hogy a bíróságtól kérje annak megállapítását: a jogos helyreigazításhoz van-e és mennyiben szükség- mások becsületét érintő közlemények bevonására és csak az igy bíróilag megállapított nyilatkozat közlésére köteleznek a felelős szerkesztőt, akkor is azonban annak kimondása mellett, hogy a fokozatos felelősség az ilyen nyilatkozatokra nem terjed ki. A célt azzal, hogy a fokozatos felelősség elvét a helyreigazító nyilatkozatokra egyáltalában nem alkalmaznánk, nem érnénk el. mert visszaélnének akkor.a helyreigazító joggal. 4. Ezidőszerint a helyreigazító eljárást Budapesten a büntető járásbíróság, vidékem a, járásbíróságok, mint büntető bíróságok folytatják le. Mi szükségesnek tartjuk, hogy a helyreigazitási eljárásit a törvény a polgári bíróságok elé utalja és az eljárást, mint speciális polgári peres eljárást szabályozza. Nem lehet vitás az, hogy a helyreigazitási eljárás nem büntető eljárás, hiszem abban az állam büntető-igényt nem érvényesít, vád nincs, megindításához bűncselekmény elkövetésének gyanúja nem szükséges. Angyal Pál dr. a helyreigazitási eljárásról _ irt egyik cikkében5) futólag foglalkozik a helyreigazitási eljárás jogi természetének kérdésével is és megállapítja, hogy a helyreigazitási eljárás magánosok védelmét szolgáló közigazgatási eljárás. Bár ezen megállapítás nyomán ma már communis opinio az, hogy a helyreigazitási eljárás közigazgatási jellegű 'bírósági funkció, — nem tudunk benne osztozkodni. Bizonyos az, hogy a helyreigazitási eljárásban a panaszos által érvényesíteni kívánt igémy a panaszos becsületének megsértéséből vagv veszélyeztetéséből származik. — Akármilyen álláspontot foglalunk el a becsület fogalma definíciójának kérdésében, — akár Bindinggel az általános emberi méltóságon alapuló értéket, akár Liszttel az egyén egyén egész viselkedése alapján kialakult szociális értékelés eredményét, akár a kettőt — szerintünk helyesen — együtt értjük a becsület fogalma alatt, nem lehet vitás, hogy a becsület integritásához való jog — ins privatum, mag-ánjog, sőt: ius individuale, az a közlemény, amely miatt helyreigazításnak van helye, a' becsület integritásához való jogot, tehát magánjogot sért; a törvény alapján ezen jogsértésből a sértett számára a becsület integritásának restituciójára megnyíló igény — magánjogi igény, tiszta ciyilis causa, s mi nem látunk okot arra, hogy a rendes bírásán előtt ennek a magánjogi igénynek érvényesítése céljából lefolytatott eljárást ne polgári peres, illetve perenkiviili eljárásnak, hanem közigazgatási funkciónak tekintsük. A helyreigazitási eljárás jogi természetén az a körülmény, hogy a törvény a sértő fél. az időszaki lap érdekeit is védi —, amikor az oknélküli háborgatástól menteísiteni szándékozik, nem változtat, hiszen a polgári peres el* Büntetőjog Tára. LXIX. 244. oldal.