Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 5. szám - A helyreigazítási jog reformja
175 járásban is védi a törvény, illetve a törvény alkalmazásában a bíróság az alperes érdekeit is. (Mi az omnis similitudo clandicet igazságának fedezete alatt ugy erezzük, hogy a magyar hatóságok előtt lefolytatható eljárásnemek közül a helyreigazitási eljárás a „sommás visszahelyezési Dérhez áll legközelebb. Ebben a perben a jogkérdést nem tisztázzak, csak azt állapitják meg: birtokban volt-e a felperes és ha igen, megháboritotta-e ebben az alperes; ha ezt megállapítják, akkor az alperest a statusquo helyreállítására kötelezik. A helyreigazitási eljárás során — a 20. §. 4. pontjának szórványos esetétől eltekintve — szintén nem kerül megvitatásra az a kérdés: joga van-e a panaszosnak becsülete integritására, csupán a becsületháboritás tényét állapitják meg és a panaszlottat arra kötelezik, hogy a panaszost helyezze becsületének birtokába vissza. A helyreigazitási eljárás jogi természetének kérdése nemcsak theoretikus jelentőségű, mert hiszen az eljárás helyes szabályozása épp ennek a jogi természetnek helyes felismerésétől függ. Mi például annak okát, hogy a St. által szabályozott eljárás során vagy kötelezik a panaszlottat a kért helyreigazitási nyilatkozat teljes szövegének közlésére, vagy. ha a nyilatkozat jogi szépséghibában szenved, elutasítják a panaszost panaszával, tehát sok esetben a panaszos, akármennyire igaza van, nem részesül a helyreigazítás intézménye által jelentett beesiiletvádelemben, abban látjuk, hogy a St. alfcotói nem tisztázták a helyreigazitási igény és a helyreigazitási eljárás .jogi természetének kérdését. Egy példán mutatjuk be, milyen következményei vannak ennek. A ,.Szombathelyi ITiradó"-ban megjelenik a következő közlemény: „Németh János vendéglőjében tesaiap este Kis István belekötött régi haragosába, Nagy dánosba és kölcsönösen oldalba bicskázták egymást. A rendőrök választották szét őket. Az eljárás megindult ellenük." Erre Kis István a következő helyreigazító nyilatkozat közzétételét kéri a szerkesztőségtől: „Nem igaz az, hogy én kötöttem bele Nagy Jánosba. Aki Nagy Jánost ismeri, tudja, hogy nem kell abba belekötni: izgága ember, mindenkivel verekedik. Már háromszor be is volt csukva. Az sem igaz. hogy én is megszúrtam Nagy Jánost. Nincs is késem, tavaly elvesztettem. Az igazság az, hogy Nagy János orvul szúrt meg engem, én nem bántottam sem a szúrás előtt, sem azután." A szerkesztőség nem közli a nyilatkozatot; Kis István panasszal fordul a bírósághoz, kéri. hogy a bíróság* kötelezze a panaszlott szerkesztőséget a nyilatkozat közzétételére. A tárgyaláson — igazságát átérezve — ragaszkodik az eredeti nyilatkozatszövegéhez. A bíróság a St. 295- §-a alapján kénytelen panaszával elutasítani és a költségekben marasztalni, mert a nyilatkozat nemcsak tényállításokat tartalmaz, azonkívül a közleménnyel összefüggésben sem, álló részek is vannak benne. Lehet, hogy a jámbor Kis Istvánnak mindenben igaza volt, az meg bizonyos, hogy" az St. igiaai szelleme szerint megtámadott becsületének a helyreigazitó nyilatkozattal való reparálására joga y.olt — és a bíróság kénytelen elutasítani panaszát, a tetejébe még perköltséget fizet. Pedig ha igaz. aminthogy igaz, hogy a helyreigazitási igény ius privatum. akkor csupán pluspetitio reális a jbüne" Kis Istvánnak, azt pedig már Zeno császár idejében is ugy intézték etL hogy a, petituin plusként jelentkező részét elutasitották, a többi részében pedig az alperest marasztalták. Kiss István esetében az anyagi igazságnak, de az elmélet követelményeinek is az felelne meg, ha biróság kötelezné a szerkesztőséa-et a következő helyreigazító nyilatkozat közlésére:
