Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - A helyreigazítási jog reformja

173 igazságtalan volna, másrészt ellenkeznék a 30. §. utolsó bekezdésénekszellemével. Az a körülménv, hogy a törvény a felelős szerkesztő ellen arra az esetre, ha a, munkatárs helyreigazitási kötelezettségének teljesítését lehetetlenné teszi, szankciót nem tartalmaz, bizonyíték amellett, hogy ilyen szankcióra nincs is szükség', mert a helyreigazító nyilatkozni közzétételére osak a felelős szerkesztő kötelezhető; c) hogy a törvény nem a tényleges szerkesztőre (arra, aki az esetleges „strohmann" felelős szerkesztő helyett a lapot tényleg1 vezeti) akarta hárítani a helyreigazitási kötelezettséget, kitűnik a St. 24. $-ának 5. pontjából, amely szerint az, aki felelős szerkesztőként olyan személyt jelöl meg, aki a szerkesztéssel tényleg nem foglalkozik, vétséget követ el. Lehetetlen feltételezni azt. hogy a törvény egyik szakaszában a jogi szabályozás alánjául elfogad olyan helyzetet, amelynek előidézését és fenr.tartását másik szakaszában vétségként bünteti. Ezek alapján mi kétségtelennek tartjuk hogy a helyreigazitási eljárásban az St. szerint csak felelős szerkesztő szerepelhet. De mert a gyakorlatban az ellenkező nézet eléggé elterjedt, ennek a kérdésnek törvényes rendezése indokolt volna. 3. A St. 20. ^-a felsorolja a helyreigazitási kötelezettség feltételeit; ezen feltételek között nem szerepel az, hogy a felelős szerkesztő csak akkor köteles és kötelezhető a helyreigazító nyilatkozat közlésére, ha az bűncselekményt nem tartalmaz. Az 1874. évi május 7-i német Reiehspressgesetz 11. §-a ismeri ezt a feltételt b.sofern die Rerichtigung keinen strafbaren Inhalt hat".) s a mi felfogásunk szerint nem is volna szabad a felelős szerkesztőt arra kötelezni, hogy bűncselekményt tartalmazó helyreigazitó nyilatkozatot tegyen közzé1. A St. — ugy látszik — abból á felfogásból indul ki, hogy a felelős szerkesztő a bűncselekményt tartalmazó helyreigazitó nyilatkozat közlését azon az alapon megtagadhatja, hogy az nem vonatkozik szorosan a helyreigazítani szándékolt közleményre. Ez a felfogás téves. Ha például egy lapban megjelenik a következő közlemény: „Nagy Péter kocsis 100 P értékű zabot lopott, a rendőrség őrizetbe vette." Erre Nagy Péter a következő helyreigazitó nyilatkozat közlését kéri: „Nem igaz. hogy Nagy Péter kocsis 100 P értékű zabot lopott. Nem igaz. hogy nevezettet a rendőrség őrizetbe vette. Ellenben az az igaz. hogy Nagy István kocsis lopott zabot és a rendőrség őt vette őrizetbe," Szerintünk a felelős szerkesztő ezt a nyilatkozatot a St. 20. §-a alapján köteles közölni, noha bűncselekményt tartalmaz, ha csak a nyilatkozat valótlansága nyomban kétségbevonhatatlanul be nem bizonyítható. Ha már most Nagy István sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt eljárást indít a. helyreigazitó közlemény szerzője ellen és Nagy Péter időközben meghal, megszökik vagy elmebeteg lesz, a lap felelős szerkesztője kénytelen lesz a büntetőjogi felelősséget állani olyan közlemény miatt, amelynek közzétételére őt a törvény, illetve bíróság kötelezte. A törvényszerkesztők maguk is gondoltak arra a fonák helyzetre, amely a helyreigazitási kötelezettség realizálásából előállhat, Az St. 24. §-a szerint vétséget követ el. aki a helyreigazító joggal visszaélve, helyreigazitó nyilatkozat alakjában szándékosam valótlan bírt tesz közzé és ezzel kárt okoz; a 32. §. szerint erre a vétségre a fokozatos felelősség elvei nem nyernek alkalmazást,