Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 5. szám - Értékjog és zálogjog. 3. [r.]
169 a ,ezelk után az,t 'kenessük, hogy a táffíjyiaiW kérdés szempontjából a clu Chesne által ismételten felhívott Spenglertől minő uj nézőpontot kaphatunk, a feleletet éppen az ellenkező irányban kaphatjuk meg-, mimt ahová du Chesne eljutott. A modern jogtudományban ugyanis vialóham fel lehet fedezői a .modern civilizációt .ielilemiző fausti, dymaimikus fölfogást. Spemigler szjarinut az antik kultúrát a nyugalmi állapot kedvelése, a [másokkal szembeni érdektelenség, a mások felfogása és világnézete iránti türelmesség jellemezte. A nyugati civilizáció ezzel szemben az erőre, a hatalomra tőreikvésíben, a megállapitott tételeknek mindenkire rákén yszeritésében myilatkozik meg. Spengler a példáik hosszú sarával igazolja, hagy az antik kultúrában „jede Haltumg will nur da sein und kümmert sich wenig um das Etwas der amderin", a nyugati civilizációban pedig: „jede Beweigiuing- will siegten".78 Igénytelen nézetem szerint a Spengler nyomán járó jogászok — és köztük du Oheisme is — abban hibáznák, hoigy rendszerint egészen újszerű beállításokkal kisérlik meg a spengleri tanok igazolását, holott. Spenigller, ha jogász lenne, kétségkívül éppem ugy, mint a hozzá közelebb álló tudományágakban, a a nyugati civilizációtól már kitermelt tudományos eredményeket hozná fel a jog terén is állitásainaik igazolására. A példák sorozatát, a jog körében éppen a dologiság fogalmának különféle felfogásával leheltne kiegészíteni. A római azt mondta: „res meum est", tulajdonos vagyok és az is akarok maradni s aki a tulaj dómomat bámtja, aki a nyugalmi állapotot megzavarja, azzal szemben majd fellépek. A modern jogi elmélet azonban — 'éppen a. nyugati civilizáció karakterisztikus képviselőjeként iSpemgleirtől is hemütatott Kantnak77 höloselleti alapvetése nyomiám — nem éri be ennyivel, hanem azt mondja hogy a sarkoktól az egyenlítőig mindem ember, s ha a Mársom élnek emiberek, azok is valamemmyien kötelesek tartózkodmi mindem olyan magatartástól, amellyel az én mindenkivel szemhen fennálló jogomat sértenék. Csak az egész emberiség kötelezettségében, amely, ha senki sem vét is ellene, minden pillanatban teljesíttetik és újra születik, tudja a nyugati civilizáció embere meglátni a maga hatalmát az uralmában levő dolgok felett. Ez a fausti, ez a dynamikus a jo/gban a spengleri szemlélet szerint. Az pedig már Spengler ellen szól, hogy a jogtudomány ezen a szélsőséges álláspontom nem állott meg. hanem csakhamar bekövetkeztek olyan lépések, amelyek az antik felfogáshoz közelebb vitték a probléma megoldásált.78 76 Untergang des Abendlandes 48—52 Aufl. 440. 1'. 77 Du Chesne éppen a dologiság kanti fogalmával folytatja a legerősebb polémiát. (Wr. u. Pfr. 215. 1.) 78 V. ö. Windschmied, Kipp, Kohler és Ehrenzweig közölt felfogását. „ ... Az efféle koncepció a dologi jogviszonnyal megszövődő millió és millió személyes jogviszonyról . . . nincs befogadva a jogba ... ez a felfogás a jogviszonyoknak hasznavehető körülhatárolt értelmét lerontaná" — mondja Zsögöd. (Fejezetek II. 1293. 1.)