Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Értékjog és zálogjog. 3. [r.]

165 tiszta zálogjog az előadottak értelmében a neuere Satzung. amelynek 'lényeges eleme, hogy éppen ugy, mint a meffalapitásánái. a benne foglalt végső jogosítványnak, az eladás jogának gyakorlásánál is a hatóság működik közre. A hatósági közreműködés obligatoriiusan megvan a uiai jogoklbatti nemcsak a jelzálogjog esetében, hanem a kézizálog ©setében is. de ezek tekintetében ugyanannak a jogrendszernek a kereten belül is lényeges eltérések tapasztalhatók. Ennek a Sohm- du Chesne-féle elmélet szerint annyira jelentős momentumnak például a svájci ptk. annyira alárendelt jelentőséget tulajdonit, hogy az eladás félté teleit és módját a. kódexben nem is szabályozza, hanem az eljárási jogszabályok köréhe utalja. (891. c.) Annak, hogy bizonyos esetekben — s a modern jogrendszerben szabályként — a zálogjog jogosultja a zálogtárgyat nem maga teszi pénzzé, hanem ehhez a hatótság közreműködése szükséges, jogpolitikai okok szolgálnak az állapjául. Az elidegenítés joga uigyainiis a zálogtárgy tulajdonosát IÍS megilleti, másfelől pedig az ingatlanoknál, éppen a telekkönyvi rendszer folytán, könnyen lehetséges, hogy ugyanazt a zálogtárgyat különböző rangsorban több zálogjog is terheli. Ehhez képesít, ha a zálogjog jogosultja az eladás jogtárnak gyakorlásával az egész dolgot a maga jogán értékesíti is, voltaiképen egyszersmind a tulajdonosnak és a többi jogosultaknak törvényes képviselőjeként is jár el. Erre a törvényes képviselői minőségre utal a római jogban a zálogjog jogosultjának az eladás körül omnis dáligenltiána kötelezése, amelynek 'megfelelő szabályt a mai jogok is tartalmaznak. Több személy jogának konlkurrálása esetében a jog kénytelen ugyan megoldást keresni, amely a különböző jogosultak érdekét a lehetőséghez képest összeegyezteti. A zálogjog esetében az érdekeltek között bizonyos érdekellentét is van. A tulajdonosnak az az érdeke, hogy tulajdonát lehetőleg megtartsa, s ha már attól ímeg kell válnia, minél nagyobb legyen a vételár, hogy a vételár címén befolyó összegből minél több illesse nieg őt magát. A kedvező rangsorban álló hitelezőnek, s ugyanígy a túlterhelt ingatlan esetében az első helyi, saját jelzáloggal rendelkező tulajdonosnak, az az érdeke, hogy a zálogtárgy minél előbb pénzzététiessék s az közömbös reájuk nézve, hogy a vételár fedezi-e a később álló hitelezőknek járó összeget. Végül a kedvezőtlen rangsorban álló hitelezőnek ismét az az érdeke, hogy a vételár minél magasabb legyen, mert magas vételár esetében az eldegenités az ő javára is szolgál. A eollisio megoldásában a jog három utat követhet: 1. feljognsithatja a tulajdonost, hogy az eladás jogát a zálogjogok egyidejű nieg-szünt élésével gyakorolja, de ebben az esetben a vételár tekintetében a megfelelő összeg erejéig a zálogjog jogosítottja javára törvényes engedményt kell megállapítania, vagy a tulajdonost legalább 'elszámolásra kell köteleznie; 2. feljogosíthatja a zálogjog jogosítottját az eladásra s ebben az esetben az eladást végrehajtó Az adós teljesítésének Damokles-karja tehát a Satzung felett is éppen ugy ott függött, mint a római jogi pignus fölött. Nem akarva végig követni a vitát, amelyben Meibom, Stobbe és Sohm is résztvettek, csupán azt jegyzem meg, hogy a Kohler véleményének gyökere is a zálogjog céljának "a lényeghez hozzászámitásában van. Nézetem szerint éppen a „Pamokles-kard"-nak-a jogviszony fölé függesztése teszi lehetővé, hogy a zálosrjog gazdasági célját egyéb dologi jogokkal is el lehessen érni, de. a zálogjog céljával azonos célra felhasználás ezeket a dologi jogokat nem teheti zálogjoggá. 12 Magyar JORI Szemle.