Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Értékjog és zálogjog. 3. [r.]

161 teMLo eszikoaök niegtaláltaitnak, az átadás me legyen többié az ing-ó ciolgot terhelő zálogjog- álapitásának kizárólagos módja.60 A germán jogban főként ingatlanok tekintetében az említett „Gewere" intézménye"1 szolgált biztosítékul, de már a nemere Satzung62 esetében az ingatlan elzálogositása 'birtokbaadás nélkül megy végbe is a birtokbaadást itt is a nyilvánosság pótolja.63 A neuere öatzungban már meglévő gondolatnalk a (betetőzése azután a jelzalogkönyv és a telekkönyv kialakulása, amely a zálogjog tekinteteiben azon az elven épül fel, hogy annak a jogositványnalk a gyakorlásához, amely a zálogjog jogosítottját a mai jog szerint az ismeteltén u. n. közíbenső időben megilleti, a birtolkra nincsen szükség, a zálogjog esetében tehát olyan dologi jogiról van szó, amelynél a jogosultnak a dologhoz való s egyébként szükséges térbeli viszonyát más eszközzel lehet pótolni. VI. A pénzzététel módja. Hogy a zálogjogban foglalt jogosítvány végső gyakorlásának mód|jia mennyire független attól a módtól, ahogy a jog a hitelezőt a közbenső idő alatt védi, semmi sem mutatja — Sohmmal szemben — világosabban, mint az, hogy a modern telekkönyvi jelzálogjoggal egészen szépen összeférne, ha a zálogtárgyul szolgáló j ingatlant a zálogjog jogosítottja a maga tevékenységével ' ..selbstihandelnd") tehetné pénzzé. De viszont a telekkönyv intézménye ebben a vonatkozásban is feleslegessé tenné azt, hogy a zálogjog jogosultja a pénzzététel jogának gyakorlása végett előbb a dolog birtokát szerezze meg. A jogszabály kimondhatná azt, hogy az ingatlant a tehertételek törlésével — pontosabban a maga zálogjogának és a rangsorban később álló zálogjogoknak megszüntetésével — nem a tulajdonos, hanem a zálogjog jogositottja adhatja el. Az eladáshoz azért nem szükséges a zálogjog jogosítottjának birtokot adni, mert a telekkönyv intézménye mellett a jelzálogjog jogosultjától vevőinek közvetlenül is meglehetne adni a korábbi tulajdonossal szemben a rei vindicatiot. 60 V. ö. pl. az ingójelzálog-jogról szóló magyar törvényjavaslatot. Ha a biztosításra elegendőnek felismert eszközök nem váltják is be a hozzájuk fűzött reménységeket, ez nem fogja azt jelent&ni, hogy a javaslatnak megfelelően alapított zálogjog nem dologi jog. Hiszen a tulajdonos is elvesztheti akarata ellenére a tulajdonjogát, különösen pl. készpénz tekintetében s ezért nem okozhat problémát a zálogjog meghiúsulásának lehetősége sem. 61 V. ö. 37. j. 6- És a Eentenkauf esetében is, amelyre — bár szintén tartalmaz modern jelzálogbeli elemeket — ezúttal nem térek ki. 93 Sohm (Natúr u. Gesch. 22 .1.) Meibom adatai alapján (röviden összefoglalva 1. Meibom: Das mecklenburgische Hypothekenrecht 2. és köv. 1.) azt vitatja, hogy a neue Satzung már nem dologi jog, hanem csupán processualis qualifikálása a hitelezőt megillető jognak. Meibom szerint a neuere Satzung a hitelezőt valóban ugyanabba a helyzetbe hozta, mintha az ingatlant javára már végrehajtás alá vonták volna. Nem érintve itt azt a kérdést, vájjon a végrehajtás alá A'onás dologi jogot eredményez-e, tény, hogy az ujabb német jogi irodalom a neuere Satzungot a modern jelzálogjog közvetlen forrásának tekinti, amely a mai jelzálogjognál a hitelezőre annyiban előnyösebb, hogy*a végrehajtási foglalást fölöslegessé teszi. (Wolff: i. m. 437. 1., Güthe i. m. 21. 1., Nussbaum i. m. 257. 1.) A német ingatlanvégrehajtás mai rendje mellett (a végrehajtási ~jog időhöz kötöttsége folytán) ez az álláspont alig lehet vitás.