Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Az ügyvédség és a numerus clausus

Notar-okat, továbbá mert a Reichsgerichtnél csak az az ügy ved működhetik, akit a Reiehsgericht elnöksége — a maga által felállított mórlék alapján — ennek kinevez. Szárnak is meghatározott. A legjellegzetesebb intézkedése a német Rechtsanwaltsordmmknak az u. n. lokalizáció. Egy meghatározott helyhez és ennek egyfokú bíróságához köti az ügyvédet. Később látni fogjuk, hogy az ügyvédi túlnépesedés ellen milyen hatásosnak bizonyult korlátozások ezek. Ez a német rendtartás pedig 4 évvel a mienk után lépett életbe, 1878-ban. Ausztriát szokták emlegetni egyedül a nyugati államok közül, mint az ügyvédi pályára lépés teljes szabadságának eldorádóját. Ez azonban igen nagy tévedés. Ausztriában kinevezési rendszeren alapuló zárt testület volt az ügyvédség. Ennek reakciójaként 1862-ben a pályára lépés szabadságát instituálták, azonban egy ugyancsak hatékonynak bizo nyúlt korlátozó intézkedéssel, mely kompromisszum eredménye volt a pályára lépés szabadságának hívei és a numerus clausus hivei között. (Már akkor!) Az előképzést — az egyetemit épp ugy, mint az ügyvédjelöltit — oly mértékben szigorították meg, hogy ez által az ügyvédi pályára lépést rendkivül megnehezítették. Az egyetemi képzéstől eltekintve az ügyvédjelölti gyakorlat idejét 7 esztendőben állapították meg, amelyből legalább egy évet a bíróságnál kell eltölteni. Hogy ez milyen üdvös ellenszernek bizonyult az ügyvédi túlnépesedés ellen, bizonyitja az, hogy — csupán Bécset véve példáui — a kétmillió lakosú, nagy ipari és pénzügyi vállalatokban gazdag osztrák főváros, mely nagy tranzitóforgalmat bonyolított és bonyolít le, nagy dimenziójú idegenforgalommal birt, élvezte a császárváros erkölcsi és gazdasági előnyét és Hinterlandja nyersteiményekben gazdag, iparilag fejlett és Magyarországnál jóval nagyobb lakossággal birt: ez a Bécs még ma sem ütötte meg ügyvédjei számában a 2000-t. Ezzel szemben áll Budapest a maga nem egész egymillió lakosával és páratlan létszámú ügyvédi testülelével, amely 3000 léleknél is több. Bécshez viszonyítva — minden Bécs javára szolgáló előfeltételt tekintetbe véve — Budapesten békében csak 500 ügyvédnek lett volna szabad lennie és volt 1914-ben 2455 és ma sem volna szabad e viszonylatban többnek lennie, mint kb. 1000-nek. Országos arányban is ilyen majdnem a helyzet. íme, igy néz ki tehát a sokszor hivatkozott ausztriai példa. Nem mehetünk el megállás nélkül a német példa mellett sem. Hogy mi a különbség a pályára lépés korlátlansága és a német korlátozási rendszer között, erre példa di\ Teller Miksa adata, mely szerint már 1913 december 31-én Magyarországon több ügyvéd volt, mint a nagy Német-Birodalomban. Vagyis a 18 milliós Magyarországban több ügyvéd volt, mint a világ egyik legfejlettebb iparú és kereskedelmü 70 milliós államában. Berlin és Budapest ma megvizsgálva, ugyanezt a képet adja. Berlin ügyvédjei nem érik el a 3000-t, Budapest ügyvédi testülete pedig meghaladja a 3000-t. Tessék az arányokat összehasonlítani. Budapesten minden 1000 lélekre esik 3 ügyvéd, Berlinben pedig 1300 lélekre egy ügyvéd. Berlin és a mögöttes birodalom közgazda sági élete és Budapest közgazdasági élete! És emellett az ügyvédi elefantiázis mellett a magyar jogés állami élet tényezői csak ugy mentek el. mint egy panoptikumi monstruozitás mellett és még ma is fölmerészkednek olyan hangok, melyek ugy beszélnek a mult ez ellen szervezett, bár erőtlen mozgalmáról és ennek lemajorizálásáról, mint az ügyvédséget fenyegető, oktalanul felidézett veszély elhárításának győzelméről! 11*