Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Az ügyvédség és a numerus clausus

150 A numerus claususnak intézmény szerű bevonulása az ügyvédség szervezeti törvényébe mindenesetre jelentős esemény lenne és szükségessé teszi, hogy vizsgálódás tárgyává tétessék az, hogy a) miben áll ez tulajdonkénen1? b) várható-e ettől gyakorlati eredmény a túlzsúfoltság megszüntetésében és az ügyvédi gazdasági válság levezetésében és ha igen, mikor? c) mik az ellenérvei"? A numerus clausus-sal az ügyvédség zárt — meghatározott számú — testületté válna és az Ügyvédi Rendtartásban ma lefektetett alapelven azt a korrekciót jelentené, hogy az ügyvédi kamarába való bejegyzést ahhoz a feltételhez köti, hogy üres tagsági hely legyen. Ezáltal a pályára lépés korlátlansága megszűnne. Meg kell eleve jegyeznünk, hogy ez a korlátozás nem lenne kivételes intézmény az európai ügyvédszervezetek között, hanem az általános európai szabályba esnék bele. Az előttünk példaképpen lebegő nyugati államok ügyvédi szervezetei az ügyvédi pályára lépés tekintetében mind korlátozásokat állitottak föl. E korlátozásoknak nagy skálája van az illető nép tradíciója és intézményeiknek sajátos kifejlődése szerint és nem egy korlátozás szigorúbb a numerus clausus-ná!, de mindenesetre mind elég hatályosnak bizonyult arra, hogy az ügyvédi pályára törekvésnél kiegyensúlyozzak a szükséglet és kínálat viszonyát és megvédjék a jogszolgáltatást attól a veszélytől, amely az ügyvédtársadalom lezüllése révén fenyegetné. Űgyszólva sorra vehetjük az európai ügyvédi szervezeteket.Az összes között a legelzártabb testület a belga. Ez valóságos céh, ennek minden exkluzivitásával, előnyeivel és hátrányaival. Magát zárt rendnek nevezi. A testület maga határoz afelett, hogy kit vegyen föl tagjai sorába és mik a megkívánt mértékek, melyek között elsősorban szerepel a vagyon. Ekként maga szabályozza a rend létszámát is. A legszigorúbb elveken nyugvó kiválasztás folyik a maga elkerülhetetlen igazságtalanságaival. A vagyon megkövetelése teljesen arisztokratikussá teszi a testületet. Emellett a bifurkáció is fennáll, amely különben majdnem az összes európai ügyvédi szervezetekben megvan. Általánosan ismert a francia rendszer a maga kettős bifurkációjával. Az avocat- és avoué-rendszer mellett a működési forumok is megvannak osztva. Jellemző, hogy az annyira demokratikus berendezkedésű francia állam ügyvédsége arisztokratikus berendezésű és a vagyonnak olyan szerepet juttat, mint semelyik másik állam. A semmitőszék előtt működő ügyvéd csak az lehet, aki egy már fennálló irodát megvesz, természetesen igen nagy áron. Ez az ügyvédi irodavétel egyébként általános. A főleg tradíciókon nyugvó és a viszonyokból folyó szabályok olyanok, hogy uj ügyvédi iroda alig keletkezik, hanem rendszeres adás-vétel utján jut szerephez egy uj ügyvéd. Az angol ügyvédi szervezet ugyancsak bifurkáción alapszik (Barrister-solicitor). Az tigyvedképzés sajátosságában és e bifurká cióban van meg az ügyvédszaporodás regulatora. Rendkívül erős korlátozások vannak a dán és holland ügyvédi szervezetekben. A német birodalmi ügyvédi szervezet részben a szabad pálya elvén alapszik. Részben csupán, mert — habár csak formailag is — az ügyvédeket az igazságügyi kormány nevezi ki, ugyancsak ez nevezi ki az ügyvédek közül (és ez már nem formalitás) az u. n. 2 1. Králik Lajos: A m. ügyvédség története. — 2. Magnus: Rechtsanwaltschaft.