Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Az ügyvédség és a numerus clausus

U8 maglói, az eltérés ny'ít föl említési" és kijelentése mellett, valamely adott eset eldöntése alkalmával eltérni. így képzelem én. mondom, a jelen esettéi, kapcsolatban, olvasottak alapján, ez1 a dolgot, anélkül, hogy külön tamümánymtam volna. (Folytátjtilt.) Az ügyvédség és a numerus clausus. Irta, Dr. Menyharth Gyula. I. Ügyvédi Kendtartásunk ama alapelvékM épült föl, hogy az ügyvédség a kormánytól, bíróságoktól és közigazgatási hatósá goktól független, önálló és szabad hivatás; ügyvéd lehet minden magyar állampolgár, aki az ügyvédi oklevelet megszerezte és magát valamely ügyvédi kamarába bejegyeztette; hivatása gyakorlásában még- helyileg sincs korlátozva.1 Az ügyvédségnek az állani főhalalmi szervével és a közhatóságokkal' való viszonya a fenti alapelvek elsejében nyert tehát rendezést. Tiszta, világos rendezés és mint alapelv helyes és bölcs. Ez felel meg egyedül az ügyvédi hivatás gyakorlásának, mert szabadság és jogvédelem — mely tevékenységéért az ügyvédség éppen most legutóbb a miniszteri székből oly szép elismerésben részesült — az ügyvédnek személyi és működési megkötöttsége, avagy csat: feszélyezettség* mellett hatásosan nem gyakorolható. A hivatásnak ez a szabadsága hiven a törvény betűjéhez és szelleméhez mindvégig megmaradt. Megőrizte ezt a hatóságok törvénytisztelete mellett maga az ügyvédség, mely hivatása gyakorlásának már korlátozási kisérlete ellen is, egyénileg épp ugy, mint szervezetileg, azonnal mellet szegzett és hivatása közjogi szabadságát mindenkor tabunak tekintette és agy védelmezte. A fenti alapelvek második része, mely a pályára lépés szabadságát szabályozza, már az ügyv édségnek a társadalommal való viszonyára vonatkozik és pozitiv értelemben nem ügyvédi, hanem társadalmi kérdést tárgyaz, mintán a pályára lépés szabadsága nem az ügyvédség kérdése. Ez alapelv megnyitja az egész magyar társadalom előtt az ügyvédi pálya kapuit. Ez tehát tulajdonképpen társadalmi szabadság kérdése és amilyen mértékben korlátlan jogot statuál a társadalom minden erre kvalifikált tagjának az ügyvédi pályára lépésre, épp oly mértékben korlátja ez magának az ügyvédségnek, amely a társadalom minden uj kiküldöttjének egy darab kenyerét adja oda, szerzett és gyűjtött erkölcsi ós szellemi tőkéjét osztja meg. Ez tehát nem ügyvédi szabadságjog. Ez társadalmi szabadság kérdése és mint ilyen politikai elven nyugszik és politikai kérdés. Aki tehát az ügyvédi pályának — mint elhelyezkedési territóriumnak — szabadságát védi, az nem az ügyvédséget védi, hanem társadalmi szabadságjogot véd — éppen az ügyvédséggel, mint foglalkozási ággal szemben és igy politikai elvet képvisel. Mielőtt a numerus clausus kérdéséhez hozzászólnánk, ezl a disztinkciót meg kellei 1 tennünk, ' Králik: Magyar ügyvédség' története.