Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Gladstone [William Ewart] és az ingatlan-zálog. 10. [r.]

141 tehát ez az 1!)14. esztendei végérvényes ítélet — nem telieted azt, hogy kifizetvén az első tehertételt, ujabb zálogjogi terhet eontrahálj azzal a hatállyal, hogy az a közbeeső méltányossági hitelezőknek elébe kerüljön. Mert ott van Toulmin v. Steere (1817.), mely ez, ellen gátat emel. S mert az ily machináció sikerét az uj záloghitelezőnek a jóhiszemével sem lehetne fedezni, sem tehát erre való tekintetből etnikailag igazoltnak elfogadni es elnézni. Másként, ha a kifizetett első hitelező hajlandó véled a lelkiismeretét megosztani. Ketten együtt működve, szóval viribtts unitié igenis megcsinálhat játok azt, amit te saját erődből meg nem tehetsz. Vagyis, hogy szövetkezve., egyesült erővel elébe ékeljétek az uj tehertételt a méltányossági záloghitelezőnek. Ez is nyilván olyasvalami tehát, amit a mi itthoni íelíogá sunk másutt mint a Credo qulu absurdum többször említett rovata alatt alig lehet képes elhelyezni. Utókérdés mint haimadik Megállapítási i>o>it. „Ily körül ményeknek közepette — fűzik utána e megállapítások az előbb közölt 2. pontnak — minő elvnek az alapján vitathatná a későbbi teher tétel tulajdonosa t eset képletünk során C), hogy neki megvan a „jobbili méltányossága" arra, hogy a jogi jogo sultság átruházását követelhesse?'' (Upon what principle cojild the owner of a puisne incumbrance, under this cireumstancés, claim to have „the better equity" to call for a transfer of the legal estate?)10 Tudnunk kell, amennyiben aiz a célunk, hogy e dologban valamelyest tisztán láthassunk, hogy ez az úgynevezett „jogi jogosultság", amelyről e helyütt szó van, s az afölött való vetélkedés, nem olyan ártatlan dolog az angol jogban, mint ahogy azt első tekintetre esetleg képzelni hajlandók lennénk. Tényleg az ember igy is gondolkozhatnék: Eh bien! mint a francia, mondja, ha tehát annyi mindenféle technikalitási sallangtól elburkoltan ebben az egész esetben csak arról vala szó, hogy ti azt akarjátok, miszerint F., kinek pénzén B-t kifizették, megkapja azt az elsőbbséget, amellyel ez utóbbi szintén birt; mindent fontolóra véve: ez nem is olyan nagy injuiia C-re nézve. Végeiéinzésben ugyanis ez csak annyi, hogy R-nek az- I. helyen álló követelése átszállott F-re, ki annak értékét lefizette, ami talaj donképen miben sem rosszabbítja a helyzetét C-nek, mini eleitől fogva II. helyen állott és álló hitelezőnek. Valójában azonban ez a dolog nem csupán ennyiből áll ki. A „jogi jogosultság", amelyről e helyütt szó van, miként ezt már tudjuk, nem zálogjogi, hanem, tulajdoni jogosultság (jogi hűbér);11 amelynek mögötte a zálogszerü jelleg csupán a vissza 10 L. Qu. Kev. 1914. 136. old. 11 Fentebb, 1923. évf. 163. old.