Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A békeszerződésben foglalt likvidációk hatásköri jogszabályai. 1. [r.]

7 körülnitnyek és feltételek esetében a lefoglalt íószáguak természetben való visszaszolgáltatása is igény élhető, ez esetben fennmaradván a kártérítéshez való jog is. Látnivaló tehát, hogy entente-állampolgár vagyonának a ma gyar állam háborús kivételes intézkedése alapján történt lefoglalása esetére a károsult részére a jogvédelemnek oly széles köre van biztosítva, amely az in imtegrum restitutiotól kezdve a teljes kártérítés jogáig az érdek- és értékmegtérités teljes skáláját felöleli s erre a célra jogsegély-klaviatúrájának (hatásköri szabályainak) teljes felkészültségét a Iikvidáció által károsult fél rendelkezésére adja. De megállapítható az is, hpgy ez a jogosultság az a), c), f) pontok világos rendelkezései folytán csupán entente-állampolgárokat illeti meg a. központi hatalmak területén fekvő javaiknak valamely központi hatalom által történt lefoglalása, felszámolása esetében. A kártérítési igények érvényesítéséinek púdig mindössze két nélkülözhetetlen feltétele van: a lefoglalásnak, felszámolásmik: a) háborús, b) kivételes intézkedésnek kell lennie. Az első feltétel tehát azt jelenti, hogy a sérelmes intézkedés imég a háború alatt, vagyis a hadiállapot bekövetkezésétől a Bsz. életbelépésig terjedő idő alatt keletkezett, mig a másik feltétel azt a követelményt foglalja magában, hogy a kényszerrendszabályok az ellenséges vagyont, mint ilyent érintették és pedig oly rendszabályok folytán, amelyek létüket kizárólag háborús ideológiából meritik. Ezeknek az u. n. „diirerentiális rendszabályokénak kérdés'ben támadtak a Vegyes Döntőbíróságok előtt azok a széleskörű viták, amelyeknek elbírálása a döntőbírósági judiikaturának számottevő részit teszi. Ha azonban ezeket a döntéseket áttekintjük, az előbb adott meghatározásnak megfelelően, minden esetben és kizárólag oly tényállási alapot fogunk találni, amidőn entent-állampolgárnak a központi hatalmak valamelyike által kibocsátott renszabályaiból eredő kártérítési igényéről van szó, azonban fordított viszonylatban (a központi hatalom állampolgárának kártérítési igénye valamely entente-hatalom ellen) hasonló ügy az e) pont alapján döntésre nem került, de nem is kerülhetett. Amilyen széleskörű az entente-honosoknak jogvédelme valamely központi hatalom rendszabálya alapján okozott netáni károsodások esetében hasonlóképpen rugalmas szabályok találhatók a Bsz.-ben az emiitett kártérítési igények megítélésére hivatott vegyes döntőbíróságok hatásköre tekintetében. Az e) pontnak az a rendelkezése, hogy ,az említett állampolgárok részéről ebben a a tárgyban beadott felszólalásokat a Vo-gyes Döntőbíróság vizsgálja meg és állapítja meg a kártérítés összegét", annyira általánosságban van tartva, hogy ebbe a szövegezésbe minden elképzelhető kártérítési igény beilleszthető s hatásköri vita szinte el sem képzelhető. Levonván a következtetéseiket, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy az entente-honosok jogvédelme a 232. cikkben foglalt háborús kivételes intézkedésekből származó kárigények tekintetében ugy anyagjogi, mint perjogi (hatásköri) vonatkozásban szinte ideális megoldást nyer a Bsz.-ben. ad 2. A háborús kivételes intézkedések és az ezekből folyó felszólamlások esetére a Bsz. 232. cikkében foglalt jogvédelmen kivül azonban a cikk az entente-honosok részire egyéb jogosítványt is biztosit. Amit ugyanis a 250. cikkében tilalmaz a Bsz. a győző államokhoz átcsatolt területeken, nevezetesen a központi hatalmak honosainak tulajdonát tevő vagyona lefoglalását és felszámolását, addig a 232. cikk b) és c) pontjaiban egyenesen feljogosítja a szövetségeseket, hogy visszatartsák és felszámolják a területeiken levő és magyar állampolgárok tulajdonában álló javakat.