Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - A becsület védelméről szóló 1914 : X L I . t.-cikk

128 igénye van arra és peidg mindenkivel szemben. A jogra levő igényt nevezzük tulajdonképen jognak, mely önmagában fennáll és pedig mindenkivel szemben, stb." Szerzőnk ez idézetből kivehetőleg nincs tekintettel a relatív jogosítványokra, és csupán abszolút jogosítványokat ismer, de utóbbiak értelmét azután feltűnő világossággal ecseteli. 4. IA. 25. oldal 3. bek. a köv. jogi újdonsággal szolgál: „Az elévülési idő 32 év. Kivételes elévülési idő jogiszemélyekkel szemben 40 év.".' Ugyanez oldal utolsó bekezdés: „Az elévülési idő folyton-folyvást tart és az megszakadhat vagy félbeszakad." Ami félbeszakad, az nem tart folyton-folyvást. Ezenkivül: „megszakadhat vagy félbeszakad" helyett „megakadhat vagy félbeszakadhat" volna irandó. De szerzőnk ezt máskép tudja, mert köv. mondatában igy tanit: „Megszakadásnál újból kezdődik, az előző idő nem számit, félbeszakításnál az előző is számit." És ha az olvasó még ebből sem értene, példával él az iró, mondván: „pl. a keresetinditással félbeszakad az elévülési idő, de ha a keresetet elutasítják, — újból folyik." (Nem jó, ha elutasítással végződik a per, a kereset beadásáról ex post azt kell megállapítanunk, hogy az nem szakitotta meg sem az elbirtoklást, sem az elévülést.) De tovább zavarja az értelmezést a 26. oldal első mondata: „A peres eljárás tartama alatt az elévülés nyugszik." 5. Az elmebetegség és elmegyengeség közötti különbség magyarázata a 32. oldal 2. bek-ben: „Az elmebetegség lehet: őrültség, mely gyógyithatatlan és elmegyengeség, mely gyógyítható." Két mondattal odébb: „. . a siketnémák, ha jelekkel magukat megértetni nem tudják . . . közvégrendeletet tehetnek." A honorácior fogalma: „Honoratior alatt azt az élet foglalkozási értjük, kik felső iskoláik elvégzése alapiján hivatalt nyertek, melyben fix fizetést élveznek."! E szerint az ügyvéd, orvos stb. nem honorácior, sőt a honorácior nem is ember, hanem foglalkozás. 6. Az 51. oldalon „Házassági vagyonjog" c. fej. 4. bek. első mondata: „A teljes életre szóló életközösség vagyonközösséget is jelent." Nem áll! 7. Ugyanezen 51. old. 5. bek-ben: „ , , . a házasfelek . . . külön jogiszemélyek." Allitsuk ennek melléje a 291. oldal „Egyetemlegesség" c. fejezetének első mondatát: „A kötelem alanyai nem csak egy fizikai személy, hanem többen is lehetnek. E kettőnek egybevetése alapján gyanú ébred bennünk affelől: vájjon szerzőnk helyesen különböztet-e jogi és fizikai személy között. 8. A közszerzeményt az 55. oldalon a „Közszerzémény" fejezet élén igy definiálja: „Közszerzemény alatt értjük azt a vagyont, amit a házasfelek a házasság fennállása alatt együtt és közösen szereztek és nem képez sem hozományt, sem hitbért, sem külön vagyont." És amit külön-külön szereztek a tényleges együttlét alatt? 9. A közszerzeményről szóló fejezet végén (58. old. 4. bek.) a köv. titokzatos kijelentést olvassuk: „A házassági kötelék még nem állapit meg közszerzőséget, mert a házasságban a főszerzőnek a férj tekintetik (praesumtió mutiana).'' 10. Az 59. oldalon a különvagyonról azt vallja, hogy különvagyonhoz a hitestárs a házasság tartama alatt csak örökösödés utján juthat. A hozományt illetően (59. old. 4. bek. utolsó mondat): „Természetesen nem képez külön vagyont az a vagyon, ami hozományt képez". 11. Térjünk át dologi joigra. Idézem mindenekelőtt a 132. old. 2. bekezdését: „A dologi jog (ius in re) feloszlik a következőkre: 1. Birtok. 2. Tulajdonjog. 3. Telekkönyv. 4. A dolgot terhelő jogok, ilyenek pl. a szolgalom, a telkiteher.44