Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - A becsület védelméről szóló 1914 : X L I . t.-cikk

125 felfogását követi, hogy a közzététel iránti kérelem legkésőbb az első fokú ítélet meghozatala előtt, tehát az elsőbirósági tárgyaláson terjeszt hető elő. Én ezt a gyakorlatot a magam részéről helyesnek tartom. Mert perjogi szabály, hogy a revizió csak az Ítéletnek perorvoslattal megtámadott intézkedésére szoritkozhatik (B. P. 387. §. 1. bek.). Ha az elsőbíróság előtt közzététel iránt kérelem elő nem terjesztetett, ugy az elsőbiróságnak nem áll módjában a közzététel elrendelése vagy mellőzése tárgyában rendelkezni, s igy e tárgyban perorvoslat nem érvényesít hető, mihez képest revíziónak sem lehet helye. A fellebbezési bíróság hatáskörét pedig a B. P. 404. és 423. §-ai szigorúan körvonalozzák. Oly kérdésben, melyben az elsőbiróság nem határozott, a másodbiróság első fokulag nem rendelkezhet. A munka tulajdonképeni keretén túlterjeszkedve, tárgyalása körébe vonja a S. T. 44. §-át is (111., 112. 1.). Igaz, hogy a büntetlenségi ok gyakran szerepel rágalmazással és becsületsértéssel kepcsolatosan, de épp ugy kizárja a büntetlenséget akkor is, ha nyilvános tárgyaláson tett, izgatást, nemzetgyalázást vagy nemzetrágalmazást megvalósító nyilatkozat tétetik közzé sajtó utján. Ez a kérdés tehát szigorúan a sajtójog körébe tartozik. Ezt a néhány megjegyzést óhajtottam tenni. Nem mintha a mű egyes tételeit megdönteni igyekezném, hanem hogy reámutassak a jelzett kérdések vitás voltára. Ezzel vélek szolgálatot tenni ugy szerzőnek, mint olvasóközönségének is. Végül még egyet. Többször voltam már abban a helyzetbon, hogy Angyal Pálnak különböző müvéről ismertetést irjak. De minden ily alkalommal tartózkodtam attól, hogy akár szerzőt, akár a birált művet csak egyetlen elismerő vagy dicsérő jelzővel illessem. Visszatartott ettől a szoros baráti viszony és írói összeköttetés, melyben szerzővel állok. A jó izlés tartott vissza attól, hogy barátomnak, szerkesztőtársamnak egyéniségét és munkáját elismerő jelzőkkel illessem. Ebből a felfogásból indultam ki ezúttal is. Beértem azzal, hogy az olvasó közönség figyelmét a műre felhívjam s egy-egy vitás kérdésre reámutassak. Az elismerés kifejezését elfogulatlanabbaknak engedtem át. Dr. Degré Miklós. Die Reform unseres Zahlungsunfahigkeits-Rechtes. Irta dr. Túry Sándor Kornél, a szegedi egyetem professzora. (Kiadja a szegedi „M. kir. Ferenc-József tud. egyetem barátainak egyesülete.") A fizetőképtelenség joga aktuális kérdés, mert már régóta szabályozásra vár, de aktuális azért is, mert ez az idei magyar jogászgyülésre kitűzött kérdések egyike. Szerző ezt a kényes kérdést igen behatóan, mintegy 58 oldalon, tárgyalja, még pedig német nyelven, aminek jelentősége azért van, mivel a külföld is ezzel a kérdéssel foglalkozik és épem e sorok írója külföldről leveleket kapott, hogy ott a magyar szakirodalom tekintetében nincsenek tájékozva. Kiindulva abból a helyes alaptételből, hogy a gazdasági rend a hitelen épül fel és azért igen fontos az, hogy a hitel érdekében minden megtörténjék, szerző arra utal, hogy oly jogszabályokat kell felállítani, amelyek lehetővé tegyék, hogy adós fizetőképtelensége esetén a hitelező minél többet, minél rövidebb idő alatt nagyobb költség nélkül megkapjon. A hitel helyes védelme minden országban egyike a legeminensebb kérdéseknek. Ennek az igen érdekes tanulmánynak dus tartalmát akár vázlatosan is itt ismertetni helyszűke miatt nem lehet, ezért a következő főmomentumokra vagyok kénytelen szorítkozni: Nagyon helyesen hangsúlyozza szerző, hogy nem egyes részletkérdések bármily helyes megoldásáról van szó, hanem arról, hogy