Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - A becsület védelméről szóló 1914 : X L I . t.-cikk

124 rágalmazás nem állapitható meg, ha a cselekmény egyben az izgatás fogalmát is kimeriti (29. 1.). Egy esetben a K. tényleg erre az álláspontra helyezkedett, amenyuyiben kimutatta, hogy a rágalmazási elemek, mint az izgatás eszközei, a tényálladékba beleolvadnak (B. J. T. LXXVII. 7. 1.). A B. J. T. LXX1I. 160. és LXXIV. 244. 1. közölt esetek már nem ezt a felfogást árulják el. Az első helyen idézett esetben a becsületsértő kifejezések, mint az izgatást megállapitó elemek mérlegeltettek, de azzal a kérdéssel, hogy az izgatással anyagi halmazatban becsületsértés megállapításának nincs-e helye, a határozat egyáltalában nem foglalkozik, mert, amint látszik, magáninditvány előterjesztve nem lett. A B. J. T. LXXIV. 244. 1. közölt esetben szintén nem állott magáninditvány rendelkezésre s igy rágalmazás vagy becsületsértés megállapításáról szó sem lehetett s a K. azt mondotta ki, hogy a magáninditvány hiánya nincsen útjában a rágalmazó vagy becsületsértő nyilatkozattal megvalósított izgatás megállapításának. A K. egy későbbi határozata pedig) a szerző tanításával ellenkező felfogást árul el. A B. J. T. LXXIX. 30. 1. közölt határozatában ugyanis a K. azt mondotta ki, hogy a katonaság elleni izgatással kapcsolatosan a katonaság ellen használt becsületsértő kifejezések az Á. T. V. 5. §-a szerinti izgatással anyagi halmazatban a becsületsértés tényálladékát is megvalósítják. Én a magam részéről feltétlenül ezt az álláspontot tartom helyesnek. Mert ha ugyanaz a nyilatkozat rágalmazást és izgatást is megvalósít: akkor a cselekmény két jogkört sértett meg s igy anyagi halmazat, forog fenn. Az eset teljesen analóg azzal, mikor valaki ugyanazon nyilatkozattal több egyént rágalmazott meg, vagy egy lövéssel több egyént sértett meg. Éppen ezért helyes a döntés, mely a templombau elkövetett ugyanezen cselekmény miatt izgatást és vallás elleni vétséget anyagi halmazatban állapított meg (B. J. T. LIX. 167. 1)., nemkülönben az a határozat is, mely nemzetrágalmazást, izgatást, kormányzósértést együttes elkövetés esetében egymással anyagi halmazatban állapította meg (B. J. T. LXXVIII. 142. 1.). Erősen vitathatónak tartom szerzőnek azt a nézetét, hogy meghalt embernek vagy emlékének meggyalázása esetében, a B. T. K. 113. §. utolsó bekezdése alapján hivatalból is helye van a bűnvádi eljárás megindításának (59., 60. 1.). Szemben a K. gyakorlatával, azt vitatja szerző, hogy ha a cselekményt több személy követte el s a felhatalmazás vagy kívánat nem valamennyi terhére adatott, az eljárás csak azok ellen indulhat meg, kik a felhatalmazásban vagy kívánatban meg vannak nevezve (81. 1.). Részemről a K. gyakorlatát tartom helyesnek, mert a felhatalmazás a cselekmény üldözésére, nem pedig bizonyos személy ellen való eljárás lefolytatására szükséges. A felhatalmazás megadásánál sok esetben, főkép sajfróbüncselekmények esetében, nem is lehet tudni, ki a cselekmény elkövetője s a felhatalmazás, igen helyesen, csak a bűncselekmény üldözésére, nem pedig egy megnevezett egyénnel szemben való eljárásra szokott megadatni. -Nem osztom szerzőnek azt a nézetét sem, hogy a B. V. a valóság bizonyításának tilalmait, szemben a B. T. K. rendelkezéseivel, megszaporította volna (85. 1.). Mert igaz, a B. V. 13. §-a, szemben a B. T. K. 263 §-ával némileg megszorítja a valóság bizonyításának eseteit; viszont azonban a B. V. 14. §-ában megjelölt esetekben a régi törvény szerint egyáltalán*' nem volt valóságbizonyitásának helye, mig a B. V. azt meglehetősen tág keretek között megengedi. Heller Erik nézetével ellentétben azt tanítja szerző, hogy az ité let közzététele iránti kérelem (S. T. 43. §.) a tárgyaláson is előterjeszthető (118. 1.). Nyilvánosságra nem került ugyan erre vonatkozó határo zat, de tudomásom van róla, hogy a birói gyakorlat Hellernek azt a