Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Igazság az intern és a nemzetközi jogszolgáltatásban

106 koronáját, vagyis amennyiben a konkrét igazságot megkonstruálom. Ez a két rész természetesen elválaszthatatlanul összefügg. Az Ítélkező munkának bölcseimi része etioum, mert mint Prohászka (,.Az objektív idealizmus") kifejti, „a jogi igazságnak az Absolutumba kell kapcsolódnia". Az ítélet bölcseimi része át meg át van szőve vallási meg művészi elemekkel; vallásiakkal, mert az ítélet a lelkemen, ezen a naturaliter christiana animán szűrődik áit és mert az ítéletben kimondott konkrét igazság csak akkor lesz belső megnyugvás forrása, ha nemcsak a földi, hanem az isteni törvényhez is igazodik, amelyek szükségkép nem fedhetik egymást teljesem (,,Judges may remember a greater law ifchain theirs." Baccin's Essays 153.); művésziekkel, mert művészi alkotás az az itélet, amely ugy dönti el a jogesetet, hogy az indokolás vaskapcsain az abszolút igazság reflexei csillannak meg. Senki se akarja azt a felsőbb igazságot a birói ítéletbe foglalni. „Melyik nemzet olyan őrült — mondta SzaJay László az 1843-iki büntető törvényjavaslat vitájában —, hogy büntetőkodexét Kant abszolút igazságteóriája szerint szerkesztette volna meg?" De meg más oldalról az igazság, mihelyt fogalmi keretekbe szorítjuk, szétesik, mint a gyermek kezében a napsugár. A végtelenbe örvénylő ezzel a nagy Absolutummal nem operálhatunk a földi igazságszolgáltatás szatncsboltjaiban; hiszen a teológia is csak tapogatódzik körülötte és egy világ választja el — legalább iá módszertanilag — a skolasztikusok spekulatív igazságát a misztikusok affektív igazságától. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az abszolút igazság sugarait ne érezzük, vagy azok elől igazságkereső munkánkban elzárkózni próbáljunk és elzárkózni lehetne. A jogi igazság, amely az ítéletben kifejezésre jut, formailag kétségkívül veritas speculativa, a törvényszakaszok skolasztikus kapcsaival összedrótozva. De kifejti Staud Lajo® („Alkalmi írások"), hogy „a biró át^ is éli a jogesetet" és azt mondhatnám, hogy, amikor a biró átéli a jogesetet, a misztikusok megérzésével egészíti ki skolasztikus okfejtését. A biró. lelkének veleszületett nehézkedési törvényével kikívánkozik a formalitások rideg „alaki igazság" i skatulyáiból az örök igazság alpesi zónái felé. Lelkünkben utazási igazolványunk van e magasabb régiók felé és emberi öntudatunk, amely lelkiségünk kifejtését éls nem annak leszerelését követeli, rá is üti az igazolványra a vízumot: Akarunk is, mint bírók is, egész emberek, több-emberek lenni, lelkiséget vive a törvények világába. Hiába is próbálnánk a lélek természetét megváltoztatni. A törvények útmutatók az igazság keresésében, korlátok is lehetnek, amelyek előtt meg' kell hajolnunk; de ha tilalomfáknak látszanák, jól meg kell vizsgálnunk, hogy nem kell-e őket az állandó birói gyakorlat törvényrontó erejével az igazság útjából kivágni. Nekünk van olyan közeli rokonunk az anyagi igazság, mint az alaki. ..Honimé plus que juge." Nem kell félni a nagyobb lelkiségtől. Nem kell félni, hogy a nagyobb lelkiséggel telitett biró érzelgős vagy elkalandozó lesz; ellenkezőleg- szilárdabban fog helytállni, ha az egyik kezében levő törvénykönyvet, a másikban vallása parancsaival és mindazzal, ami a lelket kiműveli, tehát minél átfogóbb egyetemes kultúrával kiegyensúlyozza. Lelki áramlatoktól a jogfejlődest se kell félteni. Az 1908- évi Büntető novella ni. valóságos szociális ajándék volt a fiataílkoruakra vonatkozó % léleknevelő intézkedéseivel egy oly társadalom számára, amelyben a népjólétnek talán egyetlen faktora a szakszervezeti titkár volt a maga marxista körmondataival és kapitalista cirkulusaival. Én szűkkeblűnek vélem az alaki és anyagi igazság közti osztályozást, aszerint, hogy az itélet kizárólaa- a törvényen vagy azonfelül más. „külső" elemeken épül föl, mert alaki igazság valójában