Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Igazság az intern és a nemzetközi jogszolgáltatásban

107 nincs is. A bíró önkénytelenül] az anyagi igazság felé igazodik és akkor már Ítélkezésében kisebb-nagyobb mentőkben mindenféle elemet fölhasznál, ami annak megközelítéséhez segíti; természetesen nem a törvénynek, a jogi igazság főforrásának, mondjuk elsődleges elemének rovására. Külső. ..exogéu" elemnek és így az Ítélkezésben mellőzendőnek szokás mondani főként a közvéleményt és a jogérzetet (Vargha F. „Bírói igazság és társadalmi igazság" Magyar Szemle 1928 febr.). Hát a közvélemény kétségkívül felesleges ballaszt volna a bírón és annak semmi keresnivalója sincs a tárgyalóterembenbár van oly felfogás is, amely nem tekinti azt annyira imponderabitisnek („TI — t. i. Magnaud — condamnait les int phariseiques d'uwe jurisprudence si souvent en opp;sition avec le senthnent puh,lie.u Leyret „Les jugements du Président Magnaud"). De a jogérzettel talán mégse lehet olyan könnyen végezni, mert nem lehet rendben a dolog, ha a bíró jogérzete a saját Ítélete ellen tiltakozik. Petiig ez történik olyankor, ha egy törvény a biró fokozottabb szociális, vagy vallási, vagy talán hazafias meggyőződésével szemben áll. Nem is kell ehhez egyébmint az, hogy a 'törvényhozó testűiéit, amely az illető törvényt hozta, ugyanezen tereken a birónál alacsonyabb szinten állott: és ez könnyen el is képzelhető, mert hiszen a biróval szemben mindenkor a legnagyobb erkölcsi igénnyel lép föl, a törvényhozás pedig néha nivótlan, felületes vagy merőben opportunus alapon áll. Igaz, hogy ezt a körülményt nem szabad kutattni, mert a törvény a törvényhozótól elkülönített; önálló életeit él, de mindenesetre lehet rá hivatkoznunk ilyfajta psychoanalytikus kutatások során. A jogérzet valójában a birói lélek egy helyzeti energiája, amely működésbe jön. mihelyt a biró lelkébe egy uj jogeset belép. Mégis e^ak ngy kell lenni tehát, hogy az ilyen értelemben vett birói jogérzet a törvénnyel konkurráló endogén eleme az igazságkeresésnek; ugyanakkor, amidőn a törvények, mint főirányelvek, bizonyos célszerűségi utakra és irányokba terelik a birói lélek jogérzetnek nevezett immánens hajlandóságát az igazság után. * * * De, amikor elemekről beszélünk, vagyis hatásokról, amelyek az igazságkeresés munkájában érvényesülnek, akkor ilyenekre a közvéleményen és jogérzeten kivül igen sokfélére lehetne hivatkozni, hacsak valamennyit nem akarjuk a jogérzet kalapja alá vonni. Egy ilyen külsőnek mondható elem az államraison is, amelynek az intern és a nemzetközi jogszolgáltatásra való hatásait az alábbiakban közelebbi vizsgálódás tárgyává óhajtom lenni. A) Először intern jogunkat vizsgálva ebből a szempontból, az államraison a formai igazság ortodox falait többször döngette; a leghevesebben talán az 1843-iki országgyűlés amnesztia-vitájában. A büntetés elengedése állami érdekből kétségkívül önkényes beavatkozás az igazságszolgáltatás szuverén területébe. De nyomatékosan mutatott rá a kegyelmezési jog pártja, hoigy „az állam a kegyelraezés szuverén jogáról nem mondhat le. mer! az öncsonkítás volna" és hogy „a nog fontos statusérdek, de a végcél mégis a Fitatus". (Edvi Illés K. „A BTK magyarázata" 432. o.). EH annyit jelentene tehát, hogy a törvénynél is fontosabb az államraison. ezen küNő eleme a .-jogszolgáltatásnak. Szinte gondolkodóba esik az ember, hogy előállhat-e a summum ius veszedelme a törvényből az államra, amely maga hozta a törvényt? Pedig e tekintetben elég a valorizációs perekre utalni.