Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Igazság az intern és a nemzetközi jogszolgáltatásban

105 érvényes müködhetését. Ami kérdésünket nem is érinti. Az indokolásban történt hivatkozás, nézetem ezerint. félreértésen alapul. Végül utalok felfogásom helyességének támogatása végett Nagy Ferencre (Keresk Jog, VI. kiad. I. köt. 82. old.), aki a 263. §-al kapcsolatosan azt mondja, hogy „aki tényleg keresk. ügyletekkel iparszerüen foglalkozik, a kereskedők jogaiban és kötelességeiben akkor is részesül, ha ily foglalkozásra iparrendészeti vagy más okoknál fogva jogosítva nincs, vagv bár az neki egyenesen meg van tiltva1'. .Mindezzel igyekeztem kimutatni, hogy mindkét bíróság által ugy az általános magánjogi tan szerint a törvényes tilalomba való ütközés, mint a 'keresk. törv. 263. §-a alkalmazása kérdésében elfoglalt jogi álláspont aggályos és el nem fogadható, ugy, hogy igen kívánatos lenne, azt revízió alá venni. A nagy körültekifiitéssel megindokolt kir. Ítélőtáblai ítéletben kifejezett azt az-aggályt, hogy ily ügyleteik érvényben maradása az állam létezését veszélyeztethetné, a fent bőven kifejtettekre való tekintettel igazán nem tartom alaposnak. Azt azonban kívánatosnak tartanám, hogy ily kényes jogkérdések megoldásánál bíróságaink az elmélettel és az irodalommal, beleértve a külföldit is, behatóan foglalkoznának. Végül megjegyzem, hogy a döntés nem elégíti ki az igazságérzetet sem, midőn mint kétségtelen tény megállapítást nyert, hogy az alperes 2000 P körüli összeggel adósa maradt a felperesnek. fia már az ítéletekben felhozott okokból a követelés nem volt megítélhető, miért nem lett a követelés megítélve alaptalan gazdagodás címén. A fellebbezési bíróság erre vonatkozólag csak annyit mond, hogy az nem forog fenn, mivel alperes a felperes által harmadiktól felvett pénzt nem vette kézhez. Ez pedig nem döntő, mert hisz a felperes azt a pénzt az alperes megbízásából az alperes terhére vette volt fel. Azt hiszem, hogy itt adva van a condictiónak egy eklatáns esete. De ez a kérdés a jelen észrevételeim keretén kivül esik és azért nem foglalkozom vele ezúttal bővebben. Igazság az intern és a nemzetközi jogszolgáltatásban. Irta: Dr. Ambrózy Ágoston, a Vegyes Döntőbíróságok mellett működő iKormánymegbizottak Hivatalához beosztott kir. járásbiró. Amikor tizennégy évi ügyvédikédés után pár évvel ezelőtt először ültem a bírói székbe, mély megilletődés fogott el. Valójában akkor találkoztam először az igazsággal; mázsás súllyal nehezedett rám felelősségérzet formájáiban, körvonalait azonban csak határozatlanul láttam. Mikor pedig az első Ítéletet kimondtam, ugy tünt föl nekem, mintha az igazság monstranciáját mutatnám fel. Akkor éreztem az ellentét erejével, hogy a bíró az oltáron tartja az igazságot, az ügyvéd a pulton is megforgatja. Később azután figyelgettem -és mind jobban értékeltem magamban az igazságkeresés pompás lelki folyamatat es meggyőződtem lassan, hogy amikor feldereng .lelkemben egy ügyben az igazság és azt ítélet formájába öntöm, igazi alkotó munkát végzek, amelv"egvik részében tudományos természetű — amennyiben t. u ioei°meretem törvényszakaszt huz a jogesetre —; másik részében bölcseim — amennyiben jogérzetem fölteszi az ügyre az igazság