Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Törvényes tilalomba ütköző bankügylet

104 Ugyanez áll a kereskedelmi jog szempontjából is, sőt, mivel a keresk. törv. határozott rendelkezést tartalmaz, itt még könnyebb a szigorú álláspont helyt nem állásának kimutatása. A keresk. törv. 263. §-a ugyanié ugy rendelkezik: „Az a körülmény, hogy valaki hivatalánál, állásánál, iparrendészeti vagy más okoknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik, a kereskedelmi ügyletek minőségére és érvényességére befolyással nincsen". Ezzel a rendelkezéssel ugy a fellebbezési bírósági itélet, mint a felülvizsgálati itélet behatóan foglalkozik. A fellebbezési birósági itélet ind okolása azzal is foglalkozik, miszerint az előmunkálatok szerint a szövegnek így kellene szólnia, „más hasonló okoknál fogva", nem pedig csak „más okoknál fogva". Ha az igy is lenne, az nem lenne ügydöntő és semmikép sem támogatná jobban az Ítéletben elfoglalt álláspontot. Mindakét itélet egyetért abban, hogy a 263. §. „csak azokra az esetekre vonatkozik., midőn valamely ügyletkötő fél a saját személyében rejlő okoknál fogva általában nem foglalkozhatik keresk. ügyletekkel, nem pedig oly esetre, midőn bizonyos keresk. ügyletek kötéséhez való jogosultság külön hatósági engedélytől függ"; a jelen esetben, nem arról van szó, hogy a felpeiesnek saját személyében rejlő okból volna tilos általában kereskedelmi ügyleteket kötni, hanem arról, hogy a felperesnek hiányzik a bankügyletek niegkötheléséhez szükséges engedély; ennél fogva tiltott ügylet forog fenn. Ez az érvelés, nézetem szerint, nem helyt álló, nem meggyőző és nem folyik a 263. § sem szövegéből, sem értelméből. Ez a sehol sem szól oly megkülönböztetésről, mely szerint más lenne „általában", és más lenne speciális keresked. ügyleteket kötni; hanem azt mondja, hogy habár valaki iparrendészeti okoknál fog-va kereskedelmi ügyletékkel (tehát akár bankügyletekkel is) nem foglalkozhatik, az általa kötött ügyletek érvényesek. Ez nézetem szerint oly világos rendelkezés és annyira talál a fent kifejtett felfogással, amely szerint az ügylet érvényes, midőn a tiltó rendszabály csak az egyik félnek szól, de magát az ügyletet nem mondja hatálytalannak, hogy e felfogás helyessége felett vitatni sem igen lehet. A felperes kétségtelenül iparrendészeti okoknál fogva (mert hiányzott az iparhatósági engedély) nem1 köthetett keresked. ügyleteket; ez tény, de más felül az is tény, hogy ez a körülmény a törvény 263. §. világos rendelkezése értelmében az ügylet érvényességét nem befolyásolja. Azt nem Ibirom belátni, hogy ha valaki iparrendészeti okoknál fogva általában nem foglalkozhatik keresk. ügyletekkel, ekkor ezek érvényesek legyenek, ha pedig ugyancsak iparrendészeti okoknál fogva pl. bankügyletekkel nem foglalkozhatik, akkor azok érvénytelenek, sőt semmisek legyenek. Ezt a törvénymagyarázatot, bármely törvény magyarázati szabályt is alkalmaznak, nem tarthatom elfogadhatónak. Ami pedig a magyarázatnak azt a szűkítését illeti, ahol az illető fél „ saját személyében rejlő okra" történik utalás és amelyre mindkét itélet oly nagy súlyt helyez, erre vonatkozólag megjegyzem, hogy — habár azt az indokolatlan szükitést nem találom1 a 268. §-ban rejlőnek és ezért el nem fogadhatom — a jelen esetben épen nem támogatja a két itélet jogi álláspontját, mért hisz épen a felp. személyében rejlő ok az, hogy neki nem volt meg az iparhatósági engedély. A fellebb. bíróság indokolásában külföldi írókra való hivatkozás nem szerencsés, mert pl. épen az általa felhívott Staub (VIII. kiad. I. köt. 36. old.) csak azt mondja, hogy bizonyos rendőri természetű rendelkezéseik mellőzése nem érinti a keresk. üzem jog-