Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A letéteményes felelőssége és a bírói gyakorlat

2 teményes felelőssépét állapította meg ott, ahol nincs is letéteményes. Arra, hogy a tulajdon képe ni (letéti ügyletet meg kell különböztetni más kapcsolatos jogügyletektől, a jogirodalomban a letéti ügylet tárgyalásánál mindig igen nyomatékosan, történt figyelmeztetés.1 Csak a birói gyakorlatunk nem teszi meg ezt a fontos, ügydöntő megkülönböztetési. A tulaj donképeni ügyletre áttérve tudjuk, hogy az régi keletű. Már a római jogban beható szabályozásban részesült. Onnét kezdve a mai napig a letéti ügylet lényege tekintetében egyetértés volt és van, még pedig a lelctemévyes felelőssége kérdésében is. Eltérés volt a római és az ujabhkori jog közt annyiban, hogy a római jog szerint az ingyenesség egyik kelléke volt a letéti ügyletnek, amely jelfogás átment a pandektajogba és a mi régi jogunkba is; Eraak szerint is az „ingyenesség" lényeges volt. Későbben azonban nálunk is és a többi jogokban a letéti ügylettel az visszteher nem áll ellentétben. Eltérés volt még abban a kérdésben is, vájjon ez reális vagy consensuális szerződés-e. A túlnyomó része az Íróknak reálszerződést lát feunforogni, de ennek a 'kérdésnek eldöntése is a jelen sorok keretein kivül esik. valamint az a kérdés is, vájjon letét tárgya csak ingó lehet-e? Habár ina már általánosan elfogadott felfogásnak mondható az, hogy csak ingó dolog lehet tárgya a letétnek-2 Ezek a kérdések nem érintik közelebbről a letéti ügylet lényegét. Ez pedig abból áll, hogy a letéteményes az illető tárgyat őrizetbe veszi, megőrzi. Ezen a megőrzésen van a súlypontja a letéti ügyletnek és a mi megfejtendő kérdésünk szempontjából az a fontos, hogy ebben a [kérdésben a vélemények mindig egyetértők voltak. A pandektajog szerint a letéteményes a dolgot átveszi ,,zum Zweck der Aufbewahrung"3). A régi magyar jog (Frank) „őrizet fejében átvett jószágról" szól. A polg. tkv. terv. biz. szöv. 1101. szerint a letéteményes köteles a dolgot „megőrizni." Az osztr.polg.tk. * 957. §-a „Obsorge"-ről megőrzés) szól; a schweizi kötelmi jog 472. azt a kifejezést használja „aufbewahren" (= megőrizni). Ugyanezt a kifejezést használja a német ptk. 688. §-a, ahol még megjegyzendő, hogy a német ptk. első tervezete ezt az ügyletet „Hinterlegung" (= letét)-nek .nevezte; a végleges szövegezésnél ez a fejezet már a „Verwahrung" elnevezést kapta avégett, hogy az ügylet főcélja és lényege már ezáltal is hangsúlyozást nyerjen.. Ezért a mi tervezetünkben is helyesebb lett volna, ezt a fejezetet „megőrzésnek" nevezni, nem pedig letétnek. Abból, hogy a letéti ügylet lényegére és főcéljára nézve az egész vonalon; amint ez az elmondottakból látható, teljes egyetértés volt és van, nézetem szerint fontos következtetések vonhatók le a letéteményes felelőssége kérdésére nézve. A pandektajog szerint a letéteményes csak a dolus és culpa lata esetén felelős, később azonban — ngy látszik — ez ki lett terjesztve omnis culpára. Ugyanezen az állásponton voltak a régi magyar jogirók is. akik kezdetben a letéteményes felelősségét a doluson kivül a culpa látára korlátozták volt-4 1 L. Fodor, Magánjog, 3. köt., 610. old. — Az I. T. ind. IV. köt., 30. old. — Fischer—Henle, B. G. B. hatod, kind., 375.old. — Staudinger, Kommentár, a 688. §. előtti bevezetés. — Vogel „der regelmassige Verwahrungsvertrag" 30 old. skv. síh. 2 Az osztr. polg. tkv. szerint ingatlan is lehet tárgya a letétnek. 3 Arndts, Pandektan 577 old. 4 L. Fodor id. h. .