Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Egy-két gondolat az eljárási elévülésről kapcsolatban a m. kir. Kuria teljes ülésének 94. számu büntető döntvényében kimondott elvvel

90 szerint állítjuk fel. A modern elmélettel szemben áll ugyanis az a tétele, hogy telekadósság- esetében az absolut jogviszony nem a dolog tokii!tétében, hanem csak az érték tekintetében áll lenn, a régi elmélettel szemben pedig az a tétele, hogy a telekadósság esetében jogi uralom a dolog tekintetében nincs, hanem csak kereseti igény van az állammal szemlben. Világos tehát, hogy a probléma magva nem, a dologi jogviszony fogalmának mikénti elhatárolásában van, hanem ikevésbbé mélyen, a zálog fogalmában. Döntő állásfoglaláshoz tehát csak a zálogjogban foglalt positiv jogosítvány tüzetesebb vizsgálata utján juthatunk. (Folytatjuk.) Egy-két gondolat az eljárási elévülésről kapcsolatban a m. kir. Kúria teljes ülésének 94. számú büntető döntvényében kimondott elvvel. Irta: Dr. Markovits Ferenc, kir. törvényszéki titkár. Nem célcm a m. kir. Kúria teljes ülése 94. számú büntető döntvényéneik védelme, sem pedig az abban lefektetett elvvel ellentétes álláspontot vitátokkal való perbe szállás, mert a m. kir. Kúria idézett büntető döntvényében kimondott elvet erős várként védi az indokolá.s s mert az ellentétes álláspontot elfoglalóknak is tiszteletreméltó a célja, a még nem ereszen tisztázott kérdésekre való rávilágitás. Egyedüli célom csak, hogy az életben előadódható, vagy talán meg is történt esetet hozzak fel példaképen annak az igazolására, hogy az idszett döntvényre mennyire ezükség volt már csak a jog- ós törvényelőtti egyenlőség érdekében is. Példám a, következő: A. 26 éves, B. 17 éves, mindketten az 1922 éviben ideiglenesen Ausztriához csatolt X. községi lakosok. A. C-nél, B. D.-nél áll szolgálatban, mint gazdasági cseléd. 1922. évi november hónapban A. és B. külön-külön egymás tudta nélkül szolgálatadójuiktól esyegy zsák búzát, mint idegen ingó dolgot a sértettek birtokából és beleegyezése nélkül abból a célból vesznek el, hogy azt jogtajanul eltulajdonítsák. A sértettek feljelentése és magáninditványa alapján az osztrák nyomezó hatóságok annak rendje és módja szerint a «yomozást lefolytatják s az iratokat a tová;bbi eljárásra illetékes hatósághoz átteszik. Az osztrák hatóság tekintettel arra, h gy akkor már elintézett kérdés az, hegy X. közság visszakerül Magyarországhoz, az ügyet feküdni hagyják s a visszacsatolás megtörténte után, 1926. évi március hónapban, átteszi az ügyek iratait az illetékes és hatáskörrel biró magyar bírósághoz. A. felnőtt korn terhelt ügyében a kir. ügyészség vádiratot nyújt be, amelyben vádat emel a Btk. 333. §-ába ütköző, a 336. ^: 7. pontja szerint minősülő lopás büntette miatt A főtárgyaláson a terhelt kihallgatása, a bizcnyitás felvétele és a perbeszédek után az eljáró büntető egyesbiró ugy látja, hogy a vádlott bűnösségével arányban álló büntetés pár napi fogház lenne, ezért alkalmazza a Btk. 92. §-át s hivatkozással a Btk. 20. §-ára vétséggé minősíti a cselekményt s a m. kir. Kúria 59. számú büntető teljes ülési döntvényében lefektetett s általa is alkalmazandó elv alapján annak a megállapítása mellett, hogy elévülés forog fenn, mert a Btk. 106. §-ának utolsó bekezdésében a vétségek elévülésére megállapított 3. év minden megszakítás és nyugvás nélkül eltelt, a vádlottat a Bp. 326. §-ának 3. pentja alapján felmenti.